Az október ünnepléssel kezdődött. Igaz, nem olyannal, mint amilyennel terveztük és szerettük volna. Sapi nagy napját ünnepeltük, "2020-as special edition" formában. Készültünk képeslapokkal, ajándékkal, tortával, sőt még egy dallal is. Digitálisan ugyan, de együtt voltunk. Mennyi ölelést kell majd bepótolnunk!
Gigi ezt készítette:
Panni pedig ezt:
Mi szülők most inkább nem rajzoltunk:
Október másodikán este pedig jöhetett a "buli" a kis-családunkkal, laptop-on keresztül, de tortával! (ezen a képen mind a heten rajta vagyunk - ki talál meg mindenkit?)
Panni lerajzolta a másnapi magyar ünnepséget, ahova szintén beköszöntünk egy picit.
Szomorú voltam, amiért nem lehettem otthon apukám születésnapján, de ugyanakkor boldog vagyok, hogy egy olyan modern korban és helyen élhetünk, ahol így is láthatjuk egymást, beszélhetünk egymással, és együtt lehetünk, még ha távolról, akkor is.
De néha jól esik elszakadni ettől a modern, digitális világtól. Én az elmúlt fél évben többnyire csak a gépen dolgoztam, és két hete Panniék is elkezdték az iPad használatot az iskolában (az ehhez kapcsolódó gondolataimat inkább máskor osztanám meg). Bár még csak 2 hónapja "járunk" iskolába, nagyon jól esett az őszi szünet! Megbeszéltük, hogy mi szülők is kiveszünk három nap szabadságot, és együtt csinálunk majd valamit. Az elmúlt pár hét nagyon sűrű volt, de igazából melyik nem az? Egy ismerősöm mondta pár éve, hogy ha most azt hiszem, hogy elfoglaltak vagyunk és gyorsan telnek a napok, csak várjam meg, milyen lesz majd az iskolakezdés után. Hát, nem igaza lett? Nekem is nagyon sok munkám összegyűlt, és hétvégenként próbálom utolérni magam. Szóval, nagyon vártuk mindannyian, hogy egy kis szünetet tarthassunk a mindennapokból.
Az időjárás nem nagyon kedvezett nekünk, esős, borongós idő volt. De most is nagyon szép helyen jártunk, Storekorsnes a neve, és a lányok is izgatottak voltak, hogy egy új, ismeretlen helyet fedezünk fel. Indulás előtt viszont még gyorsan "összedobtunk" (Panni mindig nevet, mikor ezt mondom) egy adag sajtos croissant.
Bő 40 perc alatt odaértünk. A ház, amit béreltünk közvetlenül a kikötőnél volt, úgyhogy biztosak lehettünk benne, hogy akármilyen lesz is az idő, biztos találunk a tengerparton valami érdekes elfoglaltságot.
Miután felderítették a házat, rajzolni kezdtek. Mostanában mindig rajzolnak, mindketten.
Mikor megunták a rajzolást, bementek a szobába, ahol aludni fognak. Magukra csukták az ajtót, ami ugye rögtön gyanús. De hallottuk, hogy nevetnek, úgyhogy nagy baj nem lehet. Én kimentem a konyhába előkészíteni az ennivalót. Egyszer csak, Gigi bejön utánam, és szól, hogy Panni beütötte a fejét, és sír a fürdőszobában. Az a két másodperc amíg kiértem a fürdőszobába perceknek tűnt. Az orrnyergét ütötte be. Lila volt, dagadt volt, és biztos fájt. De szerencsére nem volt vészes. Kiderült, hogy az egyik ágyról ugráltak át a másikra, és Panni beütötte a fejét az ablakpárkányba...
Másnapra a duzzanat nagy része lement, de fájt neki még jópár napig. A színe pedig a szivárvány színeit követte. Másnap Gigi kezd el sírni, ő meg a kanapéba verte bele a homlokát...
A fejsérülések után ideje volt kimenni. Első nap a kikötőt és a partot derítettük fel.
Találtunk ám jó nagy hal-fejeket is! Ez itt például egy ördöghal.
Ezek pedig laposhalak. Mármint csak a fejük. A baloldali 176 kg volt! (itt a cikk róla:
Laposhal-176kg)
Alaposan meg kellett vizsgálni mindent.
Itt pedig sok-sok (főleg) tőkehal-fej.
Megtaláltuk a szaunát is.
Ha valaki pedig nem tudná merre találja a halakat (mármint a tengerben), itt az iránymutatás.
Egy sikeres kagyló-gyűjtés után pedig a homokos tengerpartot is megtaláltuk.
Mindenki jól aludt, és csak Gigi esett le az ágyról. Reggel mesélem Panninak, hogy képzeld, Gigi leesett az éjjel az ágyról. Azt mondja, ő tudja. Kérdezem, hogy miért nem segítette vissza az ágyba. Azt mondta, nem akarta felébreszteni, mert olyan édesen aludt. :) Másnap összetoltuk az ágyakat.
A következő nap nagy meglepetést tartogatott! Mikor délelőtt kimentünk, hogy sétáljunk egyet a hegyen, pont akkor érkezett meg a hétvégi ház tulajdonosa (két házzal mellettünk laktak), egy nagy zsákmánnyal. A lányok jól szemügyre vették a nagy jávorszarvast. A zsákmányt ejtő vadásztól megtudtuk, hogy 280-290 kg az állat.
Utána felsétáltunk a világítótoronyhoz (amiket én személy szerint különösen szeretek). Az odavezető úton pedig második világháborús ágyúk és bunkerek maradványai voltak.
Boróka-bokor is volt a hegyoldalon, rengeteg! :)
Meglehetősen erős szél fújt!
De ahogy Norvégiában mondják, nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruha, ezért délután megint jól felöltöztünk, és kisétáltunk a partra. Egy tengerparti ház oldalán ezt a csodaszép festményt találtuk.
Gigi hatalmas boldogságára rengeteg kagylóra lelt.
A tengerparton mindig sok kincset lehet találni!
Vagy éppen kavicsot dobálni.
Vagy még több kagylót szedni.
Panni is nagyon boldog volt, mert először mert megfogni egy rákot!
A homokos partban az a jó, hogy rajzolni is lehet. :)
A kimerítő nap után hamar kidőltek a lányok. <3
Az első két nap erős szele után, a harmadik nap egész tűrhető volt. A nap nagy eseménye az volt, hogy láttuk a nappaliból, ahogyan egy nagy helikopter a tenger felett szállt, és felénk tartott. De még mennyire, hogy felénk tartott! Egyre csak közeledett és közeledett. A végén már semmi kétség nem fért hozzá, hogy ez bizony a ház mögött fog leszállni. Így is lett. Nagyon hangos volt, és bevallom, kicsit félelmetes is. Gigi nagyon félt.
Panni rögtön meg akarta nézni!
Egy idő után Gigi is összeszedte a bátorságát, mert azért ő is kíváncsi volt.
Utána kavicsot gyűjtöttünk. Sokat. (Ugyanitt tippeket gyűjtök kavics-tárolásra)
Aztán még fogócskáztunk és kidobóztunk párat.
Végül bementünk, ittunk egy meleg kakaót, és játszottunk pár köt Yatzy-t.
A nap eseményei meglehetősen kimerítették Gigit. Arra lettem figyelmes, hogy olyan mozdulatlan (ami ugye rá egyáltalán nem jellemző). Hát, kidőlt szegénykém.
Utolsó napra nagyon szép idő lett. Reggeli után (nagy nehezen) rávettem a kis csipetcsapatot, hogy tartsanak velem kirándulni.
A hegycsúcsra egyedül mentem fel, mert meredek és nagyon csúszós volt az út (értsd: a többiek nem akartak).
Ott ül a hegyoldalban a kirándulós-csapatom másik fele.
Gigi azt javasolta, hogy nevezzük el a hegyet "bogyó- és toll-hegynek", mivel mindkettővel tele volt a hegyoldal, Gigi nagy-nagy örömére. Panka is nagyon sok bogyót megevett, felfelé és lefelé is.
Gigi már nagyon menni akart! :D
A tulaj-néni megmutatta nekünk a királyrákokat is:
 |
Felirat hozzáadása
|
Még ki is vett a lányoknak egy picikét, elmagyarázta, hogy mi micsoda rajta, és azt is megmutatta, hogy milyen erősen tudnak fogni.
Megnéztük a szárított halakat is,
na és a jávorszarvas fejet!
Kora délután elindultunk hazafelé, pont akkor kezdett el esni az eső is, viszont teljesen megállt a szél.
Az ősz már igencsak a végét járja, ezért másnap megérkezett a tüzifa is.
Az ablakokat is őszbe öltöztettük. A hegyek tetejét már körülbelül két hete hó fedi, de reggelre már a háztetőket is befedte. (szóval hamarosan készíthetjük a téli dekorációt is)
Ma az ősz jegyében almás pitét sütöttünk a lányokkal, nagyon finom lett.
Szintén őszi sajátosság, hogy Gigi így jön haza az oviból, miután áfonyával "festett". :)
Ennyit október első feléről. Nem tudom, mikor lesz időm írni legközelebb, mert a következő két hétben teljesen más )kevésbé szórakoztató) témában kell, hogy írjak. Be kell fejeznem egy fejezetet. De ha előbb nem, akkor a november eleji nagy ünnepléssel jövünk (és egy körülbelül 540 cm-es ajándékkal, de pszt!).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése