Nehézkes mindennapok

Gigi és Pappa még el voltak zárva a külvilágtól, mikor megkezdődött a síkupa. Megbeszéltem Pannival, hogy elmegy egyedül. Bele is ment, de végül nem volt szívem elengedni egyedül a szezon első sífutására. Így aztán összeszedtem magam én is, és elsétáltunk együtt a pályához. Nagyon közel van, nem is lett volna gond, ha én két lépésenként nem kezdenék el görcsölni. Ráadásul elég hideg is volt, amitől még inkább erősödtek a görcsök, sőt a "mindjárt bepisilek" érzés is állandó volt.

De "szerencsénkre" olyan hideg volt, hogy csak a rövid pályán mehettek a gyerekek. Utána egy pohár meleg szörp, egy szelet lekváros kenyér, és indulhattunk haza. El is indultunk, de félúton hazafelé Panni észrevette, hogy a csősál, amit az első futamért kapott, útközben valahol elmaradt. Persze egészen a pályáig kellett visszamenni, ott hagytuk el. Hú, de vártam, hogy hazaérjünk!

Gigusnak szerencsére ebben a második körben nem volt a lázon kívül semmi baja, a karantén lejárta után ment is vissza az oviba. Ott aztán tényleg mindenkin átment a vírus, gyereken, felnőtteken egyaránt. Pappa tovább szenvedett ezzel a fránya betegséggel, sokáig köhögött, fájt a mellkasa. Bő két hét után most ismét visszatért a köhögése.

Mikor mindenki úgy-ahogy jól érezte magát, elmentünk együtt síelni. Megbeszéltük, hogy az lesz a vasárnap délelőtti program. Csak azt nem kalkuláltuk bele, hogy orkán erejű szél fog fújni. De mi elterveztük, hogy megyünk, úgyhogy egy kis szél nem tarthat minket vissza. Tudjátok, itt Norvégiában nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruha. :)

Én is mentem ám két kört! Büszke voltam magamra, hogy ennyit is meg tudtam csinálni, ugyanis eléggé fájt - szinte minden porcikám. Sajnos a lépcsőzésen kívül nem sokat mozgok (a lakásban persze jövök megyek mindig), de már Pannit sem bírom elkísérni az iskoláig, csak a ház végéig. 

Ezen a napon láttuk először a napot is visszatérni!

Hazaérve pedig igazi, csokoládéból készített forró csokit csináltunk, jutalmul. 

Hétfőnként síkupa van, azért oda én is mindig elmegyek (most már csak autóval). Gigus is behozta a lemaradását. 10 alkalommal van, remélem azért még néhányszor én is ott tudok lenni.

Mi is történt még? Ó, hát nekem is születésnapom volt ám! A család fele még karanténban volt. Nagyon furcsa volt így, igaz, az elmúlt születésnapokat mi már csak karanténban ünnepeljük. Pár héttel előtte megkérdezték, hogy mit szeretnék a születésnapomra. A kívánságom: "egy fél nap a kanapén, egy tortával az ölemben". Az én drága férjem el is intézte nekem, még a karanténból is! Egy futár délelőtt a kedvenc tortámmal kopogtatott az ajtóban. Panni még iskolában volt, a többiek karanténban, úgyhogy pocakkal odaültünk a kanapéra, tortával az ölemben. :)

Drágáimtól kaptam:

Karantén után:

10 napja megkaptam az emlékeztető oltást. Az azt követő másfél napban teljesen ki voltam ütve. Lázam volt, fejfájásom, hányingerem, szédültem, és nagyon görcsölt a hasam. Alig vártam, hogy mindenki elinduljon iskolába, óvodába, munkába, és utána visszafeküdhessek. Szerencsére gyorsan átment rajtam, a többiek pedig most már tényleg védettek egy darabig. A mi kis településünket most érte el a sokadik hullám; iskolában, óvodában szinte mindenki beteg. Az új szabályok szerint pedig a gyerekek koronásan is mehetnek közösségbe, ha nincsenek rosszul. De minket most már aztán tényleg kerüljön el! :)

Gigusék voltak kutyaszánozni a vezető óvónőnél, nagyon nagy élmény volt neki! Egyedül is ment, saját szánnal, egy kutyával. Erről sajnos képet nem kaptunk, "csak" a kutya-etetésről. Azóta Gigi persze husky-t akar. :)

Két hónap csúszással, az óvodában is megünnepelték a születésnapját.

Hatalmas havunk is van még, és az utánpótlás is folyamatos. Az elmúlt pár napban is gyönyörűen hullott a hó. Igaz, Panni már télűző-csokorral jött haza az iskolából. :D

Mindig készítenek valamit nekem is.

És ez csak a csomagolás! A boríték tartalma egy nagyon szép karkötő volt.

Mivel kistestvérnek még mindig nincs neve, ezért azt javasoltam (viccből), hogy hívjuk csak Bébi Aamot-nak. Panninak nem is kellett kétszer mondani.

A csodaszép rajzok mellett nagyon finom összebújásokat is kapok. <3

Itt februárban van az anyák napja is, úgyhogy azt is megünnepeltük. Pappa nagyon büszke volt magára, amiért ez alkalommal ő is emlékezett rá! :) Nagyon boldog voltam, hogy legalább ezen a napon együtt lehettünk (igaz Pappa éjszakás volt, úgyhogy napközben aludt). Csodaszép dolgokat kaptam a két gyönyörűségemtől.

Mint már írtam, én nem vagyok formában. Az elmúlt napokban kétszer hittem azt, hogy kezdődik a dolog; 5 perces fájásokkal. De egy bő óra alatt elmúltak. Nagyon sokat görcsöl a hasam, éjszaka szinte már egyáltalán nem alszom. Hivatalosan március 16-tól vagyok szülési szabadságon, de már nem birok dolgozni, nem működnek úgy az agytekervények, ahogy kéne. Jövő héten beszélek a háziorvosommal. A bőröndöt már elővettem, hogy bekészítsem a szükséges dolgokat. Ez igazából a picurka haza-hozós ruháját, két energia italt (Håvard-nak, ha véletlenül éjszakai műszak után kéne menni, és nekem két csokit tartalmaz. Egy-egy váltóruha kell még mindkettőnknek, egyébként minden mást kapunk bent (babaruhát, pelenkát, törülközőt, enni-innivalót). Úgy döntöttünk, hogy nem akarunk kórházban szülni (most nem szeretnénk 2,5-3 órát autózni a fájások alatt - ugyanis 4-5 perces fájásokkal az egy örökkévalóságnak tűnik!), hanem csak itt, a helyi szülőházban. A "hipnoszülést" és meditációt gyakorolom. A két, meglehetősen borzasztó szülés-élmény után, most egészen másra készülünk testileg-lelkileg. Erre sms-en keresztül közli velem most a bába, hogy nem szülhetünk Altában. Pannival ugye én majdnem elvéreztem szülés után, és annak ellenére, hogy Gigivel minden rendben ment, így, harmadszorra is kórházba küldenek (itt ugye semmilyen orvosi háttér nincsen). Szóval ez elég nagy pofonként ért minket, nem így terveztük, nem ezt akartuk. Tudom, hogy ez a magyar fülnek nagyon furcsán hangzik, de itt északon a legtöbben (akiknek nincs egészségügyi problémájuk) így szülnek. 

Betöltöttem a 34. hetet. Növekszünk folyamatosan. 59.5 kg vagyok (55-ről indultam), 103 cm a has-körfogatom. Megkeresem majd, hogy Pannival és Gigivel mekkora voltam. Emlékszem, hogy mindkettőjükkel 20 kilót híztam, nem értem, most hol maradnak a kilók. Valószínűleg túl sokat kell rohangálni két gyerekkel. :) De ekkora hasam szerintem egyikükkel sem volt.