Norvégia vadállatai

Egy újabb hosszú hétvége van a hátunk mögött. Pappa sajnos dolgozott, de azért sikerült időt szakítani egy múzeum-látogatásra. Sőt, még az idény első foci edzése is meg volt; Giginek a legelső, aki élete első meccsét játssza majd a hétvégén. Panniék csapatának Pappa lett az edzője, ezért teljes erőbedobással részesei lettünk a helyi focicsapatnak.

Gigiék az óvodával voltak a helyi múzeumban, és annyira tetszett neki a kiállítás, hogy kérte, menjünk el együtt is. Régen voltunk már, és ezt a mostani ideiglenes kiállítást Gigin kívül más még nem látta a családban, úgyhogy elmentünk együtt is. 

Norvégia vadállatai volt a téma. Az én drága róka-mániás Gigim itt is megtalálta a szívéhez legközelebb álló állatot, a sarki rókát. Kicsinek és nagynak egyaránt nagyon tetszett a kiállítás.

Az állandó kiállítás bemutatja Alta történelmét, a híres szilarajzokat, híres embereket, és természetesen a sarki fényt és az ezzel kapcsolatos kutató munkát.

Fridának sok volt a két óra "kultúra".

Egy képernyőn saját sziklarajzokat lehet készíteni, amit utána email-ben el lehet küldeni magunknak.

Panni:

Gigi:

Pappa:

Kilátás a múzeum teraszáról:

Utána a múzeum kávézójában mindenki kapott egy jégkrémet vagy süteményt. 

Teli a hátsó ülés:

Az elmúlt napokban fantasztikus idő volt, napsütés és 18 fok. Igazi (észak norvég) nyár! 

Gigi buborékot fúj (az ott nem az én lábam):

Panni edzés után:

Három gyönyörűségem:

Lányok selfie-znek:

A kedvenc fotelom, a két oldalán két "gyermekkel":

Pannim Fridát altat:

Békahercegnő:

Pappával beszélgetek:

Frida rengeteget beszél mostanában, és annyit mosolyog! Végre elmúltak a kiütései is, olyan szép lett a kis bőre. És hagy büszkélkedjek egy kicsit: Frida végre aludt! Pár nappal ezelőtt este 10-től hajnali 4-ig. Tegnap este is fél 10 körül elaludt. Egy kis háttérinformáció, hogy nekem már harmadik negyedik napja nagyon fáj a torkom, és két éjszaka lázas is voltam - meglehetősen fárasztó volt így egyedül itthon a három lánykámmal. De! Tegnap este Fridával egyidőben elaludtam, és reggel 5-kor ébredtem arra, hogy Frida nyöszörög. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam az időt. Gyorsan pelust cseréltem rajta, és megetettem. Utána jóllakottan, mosolyogva aludt vissza. Nem is akartam elhinni. És ha ez még nem lenne elég, ezek után újra lehúzott majdnem 4 óra hosszát. Bevallom őszintén, ekkor már felébresztettem. Tudom, tudom, sose ébressz fel egy alvó gyereket. Nem is szoktuk, de komolyan aggódtam, hogy hirtelen mi lett vele. De most behoztuk az elmúlt hetek nem-alvását, úgyhogy én is feltöltődtem. Frida pedig, remélem, megtartja ezt a jó szokását!

Hogy a legkisebb/szőrösebb "gyermekem" se maradjon ki: Torres sosem megy fel az asztalra, még kicsi korában sikerült leszoktatni róla. Most viszont nem elég, hogy felment, de még az ebéd után asztalon hagyott sárgarépát is megszeretgette! :D