Velünk mindig történik valami... Kedd estére ugye kicsit náthás lettem, de úgy voltam vele, kikúrálom én magam belőle pikk-pakk.
De azért mégsem javult a helyzet a várt ütemben, ezért pénteken reggel elmentem a háziorvoshoz. Hát, nagyon sípol a tüdőm, kezdődő tüdőgyulladás. Igen, az asztmám addigra már olyan rossz állapotban volt, hogy a légzéskönnyítővel 2 óránként be kellett fújnom, hogy ne fulladjak meg. Ez azt eredményezte, hogy a pulzusom 140-en stagnált nyugalmi állapotban. Mit ne mondjak, nem éreztem magam valami rózsásan.
Délután Fehérvárcsurgón volt a családnak dolga, és mivel ilyen ramatyul voltam, nem akartak engem egyedül otthon hagyni. Hát, már útközben nagyon szenvedtem. Panni viszont jót aludt.
Visszafelé pedig annyira romlott a dolog (hiperventiláltam és nem kaptam levegőt), mondtam, hogy én hazáig megfulladok. Ezért bementünk Székesfehérvárra a kórházba, az ügyeletre. Ekkor már majdnem 5 óra volt, Panninak régen ennie kellett volna. Kint hagytuk a kocsiban Körianyuval, mi pedig bementünk, hogy feltérképezzük a helyzetet. Engem már a parkolóban tolószékbe ültettek, mert már nem bírtam menni, úgy fulladtam. A váróban körülbelül 100 ember!!! Ráadásul nekem ugye biztosításom sincs itthon. Mivel mondtuk, hogy gyerekkel vagyunk, elég hamar be is hívtak, rögtön oxigénre tettek, vérvétel, ilyen szuri, olyan szuri, röntgen. Majd várni az eredményekre. Pannikám közben anya mellett megvacsizott, majd ketten ültünk a tolószékben, és ő mindenkinek integetett :) Vagy éppen az oxigén csövét próbálta kiszedni az orromból, vagy a branült a kezemből :D
Szerencsére nem tartottak bent, azt mondták, hogy elég antibiotikumot és szteroidot kaptam, minden rendben lesz. Este 11-re értünk haza, Pankát rögtön ágyba vágtam. Reggel pont sikerült még egy vacsorányi tejet kipumpálnom reggeli után, így ez nem volt gond.
Hát, másfél óra múlva megint nem kapok levegőt! Hívom a helyi ügyeletet, jó, mindjárt itt vannak (na azért nem kapkodták el a dolgot). Ők is oxigénre tettek, de azt mondták, inkább hívnak egy sürgősségi mentőt, bevisznek a János kórházba. Jó, gyorsan összedobáltuk a legszükségesebb dolgokat. 20 perc múlva ott volt a mentő. Kiderült, hogy azért tartott ilyen sokáig, mert a faluban elütöttek egy nyulat! Ráadásul az egyik lámpa is leesett ekkor az autóról. Úgyhogy miután engem az oxigén palackkal beültettek, még elmentünk a lámpát megkeresni! De meglett :D Aztán meg szirénázva vágtunk át a városon!
Persze a kórházba érve már gondok voltak, mert helyileg nem ide tartozom, meg egyébként hely sincs. Azt mondták, addig kiraknak a folyosóra egy ágyra. Hm... De már kiabál is egy nővérke a szobából, hogy pár perc, épp ágyneműt húz, pont most lett egy szabad ágy, mert valaki eltávozott ---------------- próbáltam ezt a kifejezést a lehető legpozitívabban felfogni, biztos jobban lett hajnali háromkor, és hazaengedték................. Három idős, és meglehetősen beteg néni mellé tettek be. Az egyikük horkolt, a másikuk fuldoklott, a harmadik pedig csak azt hajtogatta, hogy jajdefáj, jajdefáj. Ezt hallgattam az éjszaka hátralevő részében, és egy halott ágyában feküdtem... És próbáltam lenyugtatni a 160-as pulzusom. Sikertelenül. Ez idő alatt, 3 különböző személy próbált meg nekem egy branült berakni. Ennek eredménye 15 szúrás, néhány zöld folt, egy szétdurrant ér, és persze csak sikertelen próbálkozás. Másnap a nővér elsőre be!szúrta! A doktornő szerint legalább egy hétig itt leszek. Erre zokogásban törtem ki, hogy nekem otthon van a pici lányom, aki még cicizik, és most mi lesz?!? Erre mondta, hogy megsürgeti a dolgokat. El is küldtek egy csomó vizsgálatra, de az eredmények elég rosszak. Úgyhogy most antibiotikum, szteroid és oxigén ezerrel. Meglátjuk mi lesz.
Persze tiszta letargiába vagyok, mert mi van, ha elapad a tejem (persze pumpálok, de nem olyan sok jön), vagy ha Panni elfelejt cicizni?!? Ráadásul az osztályra gyereket be sem engednek, mi lesz, ha egy hét alatt elfelejt?!? Már megőrülök, annyira hiányzik! Hála Istennek, sikerült anyatejet szerezni a lánynak, köszönhetően a legfantasztikusabb Gizusnak!!! De főleg Neked köszönöm, drága Pomozi Évi! Mert bármire is legyen szükségem, Te mindig itt vagy, és azonnal intézkedsz!!! <3 Es ugy tűnik, hogy a tej-helyzet sem olyan vészes, hála fantasztikusan segítőkész embereknek, na és a legnagyszerűbb Maminbaba-oktatónak, Kovalik Évinek, aki tudomásomra hozta, hogy a Bethesda kórházban működő szoptatási tanácsadók segíthetnek a dologban, és lehet, hogy mégsem kell anya lefejt tejét kidobni! Ajánlom őket mindenkinek!
És, ha már a hálálkodásnál tartunk, nem hagyhatom ki az én drága Szüleimet, Hugicámat és Sógoromat!!!
Végezetül még annyit, hogy míg Norvégiában a kórházban svédasztalos reggelit és éttermi ebédet kaptunk, itt ezt hozták :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése