Csütörtökön hazaengedtek! Pedig kedden még nagyon rám ijesztettek, azt mondták, még a karácsony sem biztos... Napi három vérvétellel, több liter infúzióval, szünet nélkül az oxigéncsővel az orromban, rengeteg vizsgálattal a hátam mögött - de összeraktak annyira, hogy hazajöhessek. A tüdőkapacitásom 40%-ról lassacskán felkúszott 70%-ra! És most már jól vagyok!
Vagyis sokkal jobban. Még mindig nagyon fáradt vagyok, gyenge - valószínűleg azért, mert ezalatt a pár nap alatt 3 kilót fogytam, már csak 49 kiló vagyok. De jönnek az ünnepek, úgyhogy ez is biztos rendeződik majd hamar :) Még remeg kezem-lábam a sok szteroidtól, amit kaptam, szédülök, hányingerem van. A pulzusom is magas még mindig (bár már nem 160, mint mikor a kórházba vittek). Két hét múlva megyek majd kontrollra.
Drága kicsi Pannim csak puszilgat és ölel állandóan - annyira hiányzott, majd belepusztultam! Viszont most, hogy együtt vagyunk, mindig a cicit keresi szegénykém, nyúl be a pólóm alá könyékig... A kórházban azt mondták, hogy 3 hétig nem szoptathatok. Kapcsolatba léptem egy szoptatási tanácsadóval, remélem minél hamarabb válaszolnak, és megnyugtatnak, hogy szoptassak nyugodtan. Mert tejem már nem nagyon van, pedig fejek négyszer naponta, és mindenféle homeós bogyót szedek. A nagyobb gond inkább az, hogy Panni nem hajlandó folyadékot inni. Próbáltam már cumisüvegből, pohárból, kanálból - de nem kell neki. Nagyon szerencsések vagyunk, mert kapunk anyatejet, de ezt is csak akkor tudom neki odaadni, ha már elaludt! Akkor óvatosan kihúzom a szájából a cumit, benyomom a cumisüveget, ő ezt egy szuszra kiissza, vissza a cumi és alszik is tovább. De se tápszert, se vizet, se gyümölcslét nem hajlandó meginni - úgy bogyózik szegénykém, mint egy kis nyuszi... Szóval remélem már nem kell sokat várnunk, és minden úgy lesz, mint előtte.
Képzeljétek el, mi fogadott itthon! Panni mászik! Annyira ügyes a kis drága, végre mászik! Képeknek és videóknak híján vagyok, de ígérem pótolom! :) Egyébként ma 10 hónapos az én picikém <3
Ma megérkezett Apa is, úgyhogy végre teljes a család! A repülőtéren vártuk, Pannikám először csak figyelte, nézett apára majd vissza rám. Aztán lenyomott neki két puszit, és minden rendben volt :)
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a segítséget, tanácsokat amíg a kórházban voltam. Köszönöm, hogy ennyien aggódtatok értem (értünk)! Igyekszem mindenkinek válaszolni az üzenetekre, és a megbeszélt találkozókat is összehozzuk/bepótoljuk :)
Nagyon boldog adventi vasárnapot és karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése