Megkeresztelkedtünk!

Az elmúlt két hét rekord-gyorsasággal telt el, sajnos.

Bogica nálunk töltött egy hetet, ami csudajó volt! Leszámítva azt, hogy Bogi érkezése napjára én jól megfáztam. A torokfájás és a nátha tűrhető volt, de a hurutos köhögés bizony nem segített az egyébként is elég rossz állapotban lévő asztmámom. Lázam szerencsére nem volt, így igyekeztem minden tervezett programban részt venni.
Voltunk a városban - csak mi, hárman csajok - vásároltunk ezt-azt, és sushit ettünk ebédre. Norvégiában nagyon jó rendszer van kialakítva a szoptatós anyák részére, mindenhol van pelenkázó-szoba, és kényelmes fotelek a szoptatáshoz. Így, mikor Pankám megéhezett, csak begurultunk babakocsistól, és cicire vágtam a leányzót. Aztán nézelődhettünk tovább :)

Pankám már kóstolt egy kis almát, és egy kis babapépet. Nagy zabagép a csajszi :)

Elérkezett a várva-várt bicikliverseny napja. 4 óra előtt kimentünk a városba, mivel 4 órakor lezártak mindent. De így nagyon jó helyet biztosítottunk magunknak a célvonalnál. A gond csak az volt, hogy nagyon hideg szél fújt, és én nem éreztem magam valami rózsásan. Na meg az, hogy a bicajosok két órával később értek be, mint tervezték, mert olyan erős szembe-szél fújt. Úgyhogy mi hosszú órákon keresztül csak vártuk őket. És a hosszú várakozás után a célba-érkezés körülbelül 10 másodperc volt! Hú, de az adrenalin-teljes 10 másodperc volt!

Másnap az indulást is megnéztük, akkor csak Bogica és én mentünk ki, apa otthon maradt Pankával.

Délutánra én már nagyon ramatyul voltam, úgyhogy a többiek elmentek megnézni a sziklarajzokat, én meg aludtam egyet. Mert ugyanis, a helyzetet még az is nehezítette, hogy Panka egy egész hétig nem aludt éjszaka. Nem tudom, mi volt vele, csak sírdogált szegénykém. Persze a segítséget megint megkaptam ennyivel: "ugye, megmondtam, hogy rossz a tejed!?" Én is már csak erre tudtam gondolni, hogy a gyerek nem kap elég tápanyagot, azért nem alszik. De amióta hazaértünk, újra végigalussza az éjszakát, úgyhogy konstatálom, az anyatej rendben!
Szóval, Pankámat Bogica hátára kötötték, és így sétáltak a sziklarajzok között. Bogica nagyon jó Körianyu! Pannit minden nap a hátára kötöttük és a drágám pikkpakk el is aludt! Néha még Bogica is :)

Elérkezett a keresztelő napja. Panni előző nap nem kakilt, úgyhogy féltem nagyon, nehogy a gyönyörű, kölcsönkért ruhába kakiljon. De szerencsére nem történt baleset. Azt kell, hogy mondjam, mindannyian nagyon csinosak voltunk :) De Panni volt a legszebb! A szertartás nagyon szép volt, az én kis tündérem csak figyelt és nézelődött, még akkor sem sírt, mikor megkeresztelték. Utána leültünk, és az istentisztelet további részét végigaludta. Nagyon szép fülbevalót kapott a Nagyitól, Sanyi Papától, Körianyutól és Köriaputól!

Voltunk baba-úszáson is. Most csak apa volt bent a vízben a csajszival, mert én még mindig nem voltam jól. De Bogicával a partról figyeltük őket. A 'háton úszást' gyakorolták, de Panni főleg egy piros karikával volt elfoglalva, na meg azzal, hogy apukájáról az összes vizet lenyalja.

Este még gyorsan beadtuk Torrest a cicatáborba, a bőröndöket telidobáltuk egy csomó olyan dologgal, amit valószínűleg egyetlen egyszer sem fogunk használni a következő három hétben. Hajnalban keltünk, irány a repülőtér. Szerencsére nagyon jó utunk volt, a csatlakozást is elértük, és a reptéren már izgatottan vártak minket!

Folyt.köv. nagyon hamar :)