2014. augusztus 28., csütörtök

Fülbevaló és hasonlók

Szóval, végre hazaértünk!
Fogadóbizottság várt minket a reptéren - és fájó, de igaz - már nem nekem örülnek a legjobban. Pankám van a középpontban. Na jó, értem én, hogy miért, nem is hibáztatom őket :)

Sajnos, drága kicsi Mollykánk már nem várt minket itthon. A hazaérkezésünk előtti napon Ő már a piros-pöttyös-labdákkal-teli, örök vadászmezőkre költözött.

20.-án én már rögtön akupunktúrára mentem, mert a köhögésem csak romlott, az asztmaspray-m nélkül egy tapodtat sem tudtam megtenni. Ott aztán kiderült, hogy a helyzet nem valami rózsás, antibiotikumot kaptam, hogy elkerüljük a tüdőgyuszit. Kérdezte a doktornő, hogy ugye 3 óránként szoptatok? Mert annyi idő kéne, hogy elteljen a gyógyszerbevétel és a szopi között. Hát, mondom, nem. Óránként... Szóval, ez nem ment egyszerűen. Hiába pumpálok én, és próbálom neki odaadni üvegből, nem tudja szegénykém, mit kezdjen vele. A pépekből, amiket csinálok neki, még nem eszik annyit, hogy jóllakna. Próbáltunk már őszibarackot, sütőtököt.


Ráadásul, ha akármilyen iciri-piciri gyümölcshús, vagy bármilyen pici darab szilárd dolog a szájába kerül, rögtön öklendezik tőle. Úgyhogy elég sok síráson vagyunk túl. De szerencsére a gyógyszereket beszedtem, az asztmám meg mintha elvágták volna az akupunktúra óta.

Szintén 20.-án, Pannikámnak kilőtték a fülét. Valami hiper-szuper új technológiával csinálták, és orvosi szilikon fülbevalót lőttek be neki. Ettől biztos, hogy nem lesz allergiás, nem gyullad be, nem kell forgatni, kenni, semmi. Pont jó az olyan beszari szülőknek, mint én vagyok :) Sírás az volt, de szerintem nem volt vészes, az oltásokon is sírt ennyire. És gyönyörű lett!!! Sokat vacilláltam a piros és a kék fülbevaló között, mire a párom megjegyezte, hogy ő pirosat nem akar. Szóval a kéket a választottuk. Nagyon jól áll neki!

Estére kisétáltunk a faluba a koncertekre, és utána későn mégegyszer, a tűzijátékra. Nagyon szép volt, le a kalappal a Bugyi önkormányzat előtt!

Másnap, 21.-én, kicsi Pannim fél éves volt!
Itt jegyezném meg, hogy megint tiszta ideg vagyok! Panni fogyott! Cicin van állandóan, már kap mellé kóstolót más dolgokból is, és nem gyarapszik... Hogy mi a baj, nem tudom. Reggelente mérem, 220 gramm körül eszik. Egyszerűen nem értem, hova lesz belőle a kaja. Ugyanis egy hétig nem is kakilt! De erre még visszatérek.

Pénteken fogorvosnál voltam, gyökér-kezelték az egyik fogam. Mikor a fájdalomcsillapító kiment belőle, fájt elég rendesen. Féltem is, mi lesz velem másnap a lakodalomban...

Ugyanis szombaton lagziba mentünk. És az én kicsi drágaságom olyan gyönyörű volt, hogy mindenki megcsodálta.  Nagyon jól éreztük magunkat. Mielőtt visszamentünk a vacsorára, én már olyan ideges voltam a kaki-helyzet miatt, hogy felhívtam a védőnőt. Azt mondta, próbáljunk meg egy fél glicerines kúpot. Az én kicsi életem még soha nem sírt ennyire. Biztos görcsölt tőle a hasa. Azt hittem, megszakad a szívem. Csak úgy patakzottak a könnyei. Mikor végre kicsit megnyugodott - kakinak persze híre sem volt - kimentünk a kastélyba. Nekünk volt egy szobánk, itt Panni vacsi-cicit kapott, és utána lefeküdt, és hajnali kettőig aludt. Mi a vacsi után hatalmasat táncoltuk, még a párom is! Ez volt az első alkalom a hét év alatt, hogy táncoltunk! Bogicával is nagyon jókat roptunk - úgy láttam a fotós megörökítette, úgyhogy majd mutatom, ha megkapom :) Szóval mi fél kettőig voltunk a buliban. Lefekszünk, Panni felébredt, és kialudta magát. 4 óráig a cumijával verte a kiságyat, közben énekelt. Meg brűgetett, közben a kis ujjaival pöckölgeti a száját. Beszarás, milyen aranyos volt! A lényeg az, hogy én négytől hatig aludtam, mert akkor ugyanis a lánykám felkelt.



 Itt látszik a fülbevaló is!






Bogica csinált nekem egy csillám-tetkót:

Vasárnap végre - egy hét után - megérkezett a kaki!! Először két kis adag, aztán egy hatalmas, aztán megint két kicsi. Szóval kitisztult rendesen :)

Azóta itthon vagyunk, teszünk-veszünk, várjuk a jóidőt. A Nagyi bevásárolt Pannikámnak nyári ruhákból, úgyhogy jó lenne, ha belehúzna a napocska!

A fogorvosnál meg jól megjártam, mikor vissza kellett mennem. Nagy vagányan ülök be a fogorvosi székbe, mivel a fogam már gyökér-kezelve lett, ideg nincs benne, nincs ami fájjon. Fogdoktorbácsi dolgozik a fogamon, és egyszer csak AÚ, de nagyon fájt! Hát, kiderült, hogy a gyökér be van gyulladva! Addig be sem lehet tömni, amíg a gyulladás nem megy le róla. Remélem, hogy sikerül megcsinálni, amíg itthon vagyok.

A hétvégén kerti-pártit tartunk a nagycsaládnak, úgyhogy most már ezerrel készülődünk.
Párom szerdán megy vissza, a reptérről rögtön a munkahelyére, éjszakára. Utána remélem, hogy még lesz időm egy kis szépítkezésre; fodrász, kozmetikus, talán még a manikűröshöz is eljutok, életemben másodszor :)

Cukor-Panka:


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése