Üzenem Nektek, akiknek pici babátok van, hogy élvezzetek minden egyes percet, mert csuda-gyorsan rohan az idő! Arról nem is beszélve, hogy minél mobilabb a gyerek, annál jobban kell rá figyelni. Mikor Panni megtanult gurulni, állandóan figyelni kellett, nehogy a radiátorhoz, vagy a kályhához vagy éppen a macskához guruljon túl közel. Hát, mostmár nem elég figyelni! Egy nap alatt körülbelül 200x ül fel - most ez az új sláger. Amint lekerül a földre, már ül is fel. Aztán lehasal, öt centit kúszik előre majd megint felül. És ezt csinálja megállás nélkül! De a helyzet az, hogy ha valamit nagy lendülettel csinál (például minden erejét összpontosítva húzza le a zokniját a lábáról), vagy épp reklám van a tv-ben, és kábulatban van a gyerek, vagy csak simán elfáradt, bizony hanyatt esik. Olyankor pedig koppan a buksi a parkettán - és ez még a szerencsés eset, mert ugye ott vannak az asztallábak, a kályha, a macska. Szóval Panni mellett most ott ülök egész nap, a háta mögé teszem a lábam, és elkapom, ha borul. De nagyon ügyes lett, már rekordsebességgel ül, kúszik, gurul - általában Torres irányába.
Nagyon nagy szerencsénk van Torres-szel! Annyira nyugodt lett, és türelmes! Reggel, mikor felkelek Pannival, először mindig leülünk a kanapéra, és megszeretgetjük a cicát. Bizony előfordult már, hogy a csaj jól megmarkolta a cica bundáját, de ő mégcsak nem is reagál rá. Dörgölőzik Pannihoz és dorombol közben. Sokszor kerültek már nagyon közel egymáshoz (persze olyankor ott vagyok közvetlen mellettük), Torres egy darabig vár, türelmesen hagyja, hogy Panni (anyával) megsimogassa, majd odébb áll. Persze a lány rögtön utána megy :) Gyakran van olyan is, hogy Panni játszik valamivel, Torres pedig csak odafekszik a közelébe, és onnan nézi. Úgy tűnik, hogy a két "gyermekem" jó barátok lesznek!
Bevittük Pannit megmérni: 7700 gramm és 69 centi. Furcsa, hogy mennyire hasonlítgatja az ember a gyerekét másokéhoz! Másé már nagyobb, akkor Panni miért nem nő? Vagy, másé már csinál ezt, csinál azt, Panni miért nem? Valami baja van? Szerintem nem csak én vagyok így ezzel (főleg, hogy a védőnő is csak az aggodalmat kelti bennem mindig). De úgy gondolom, hogy amíg eszik rendesen (mert mostmár az étvágya is visszatért szerencsére), gyarapszik a súlya, még megvan az összes kis hurkája, jókedvű és életvidám, és látom azt, hogy fejlődik, olyan nagy baj nem lehet :) Én sem voltam nagy darab gyerek, kisebb voltam 1 évesen, mint Panka most!
Holnap kipróbálok megint valami újat, főzök neki cukkínit. Mivel nálunk tököt nem lehet kapni, ezért ebből készítek majd olyan tökfőzelék-félét. Bajban vagyok azzal, hogy minden nap mit főzzek neki, na meg azzal is, hogy most mi is az pontosan, amit már ehet, és mi az, amivel még várni kell (most a tejföllel jártam így, azt mondják, azt csak 1 éves kor után lehet, viszont joghurtot már lehet most is). Úgyhogy úgy gondoltam, hogy írok majd egy külön bejegyzést erről, ebéd tippeket, élelmiszer listát, amit majd időnként kiegészítek. Hátha tudok ezzel segíteni valakinek :)
Az etetőszékben így is lehet ám ülni!
Hétfőn érkezik az anyós. Izgulok miatta. Állandóan megszólja amit csinálok - olyan kákán is csomót keres típus. A gyereknevelésben pedig homlokegyenest más nézeteket vallunk. És az a baj, hogy nem merek neki ellent mondani (na persze a párom sem), úgyhogy csak fortyogok magamban (kivéve, ha nagyon durva dologról van szó, ld. bejegyzés a nyaralásról). De ha azt gondoljátok, hogy hú, ez a csaj mennyit panaszkodik apróságokon, akkor itt egy kis ízelítő abból, hogy mi vár rám a jövő héten. Telefonál nekünk anyuka, hogy most beszélt az egyik barátnőjével (akinek a fia jó barátunk), és a beszélgetés alatt szóba jött, hogy nekünk lombikkal lett babánk. Anyuka magából kikelve elhord minket mindennek a telefonban, mert hát ő "nem megmondta nekünk, hogy ezt senkinek nem mondhatjuk el"! Mert ugye ő már az elején megmondta, hogy senki sem tudhat róla, hogy Panni "nem-igazi-gyerek" (hogy az ő szavaival éljek)!
Holnap megint meglátogat minket Ella-baba a szüleivel. Håvard süt majd almatortát! Olyan érdekes, utoljára 9 hónapja és két napja ettem ebből az almatortából, aznap, mikor indultunk szülni Hammerfestbe.
Délután egy óra, és már csak ilyen a "világos":
12 nap múlva megyek végre haza Pankával! El sem tudom mondani, mennyire várom már!
Előtte még írok! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése