Panni beteg

Panni ma 38 hetes. Tegnap egyedül, segítség nélkül felült!!! Most azt fogjátok gondolni, hogy, hát ezek milyen rossz szülők...ugyanis erről is lemaradtunk, ugyanúgy, mint az első hasrafordulásról. Én persze a fürdőszobában voltam,  Håvard pedig ott volt mellette, de pont nem látta. Lemaradtunk az elsőről... De szerencsére ma egész nap ezzel próbálkozott, és minden alkalommal láttam! Négykézláb áll, leteszi a popsit a két lába közé, és spárgába előrenyújtja a lábát. Tiszta anyja ez a gyerek :D Ez a kép az első önálló üléséről készült:

De ugorjunk egy kicsit vissza az időben.
Hát, ez a nap is elérkezett, amitől annyira féltem, Panni beteg lett.

Szombat este nem nagyon kellett neki a vacsora, csak kesergett és nagyon fáradtnak tűnt. Mikor kivittem a fürdőszobába, hogy ráadjam a pizsamáját, olyan melegnek éreztem, gondoltam, a biztonság kedvéért megmérem a lázát. Korábban is éreztem már, hogy kicsit meleg volt a teste, de annyit mozog mindig, azt hittem azért. Mérem a lázát, majdnem 40 volt. Hát, azt sem tudtam, hova nyúljak, olyan ideges lettem. Hirtelen még a lázcsillapító kúpot sem találtam. Na de meglett a kúp, de csak olyanom volt itthon, ami 0-4 hónapos korig jó (mielőtt megszületett ugyanis én felkészültem mindenre!). Szóval megkapta a kúpot. Csak sírdogált a drágám, nem szokott ilyen lenni. Bementünk lefeküdni, kapott még egy jó nagy adag cicit, aztán elaludt. Kis idő múlva felébredt, tűzforró volt szegénykém. Kimentünk a fürdőbe, hogy megmérjem a lázát (ugyanis a lázmérő, amit vettem, hiper-szuper ugyan, csak a homlokához kell tartani, még csak hozzá sem kell érinteni, mindig 36,6 fokot mutat, szóval nem vagyok vele nagyon kisegítve...). Hát a kúp nem vitte le a lázát, de nem ez volt, ami a leginkább megrémített; a pelusában a pisi erősen rózsaszín volt. Úgy ahogy volt, pelus nélkül rohanok vissza a hálóba, felébresztettem Håvard-t, hogy jöjjön gyorsan. Ő csukott szemmel ugyan, de ugrott ki rögtön az ágyból (Istenem, mennyit fejlődött! Mikor szülni mentünk, egy fél nap kellett neki, hogy magához térjen!). Mondtam, hogy hívja az ügyeletet. Persze, nem tudom, mit vártam, sajnos ismerem már elég jól a norvég egészségügyet ahhoz, hogy tudjam, megint marha mérges leszek rájuk. Mondták, hogy Håvard bemehet egy vizeletmintás zacsiért, azt másnap bevihetjük, ha akarjuk. Hát, nem tudom, hogy ki próbált már ilyet, szörnyű.  Úgy kell a gyerek alsó felére ráragasztani, hogy a zacsin lévő kicsi lyukba menjen a pisi, és ne follyon ki sehol máshol. Persze a gyereknek a nyűgje mellé már csak ez hiányzik, hogy az egész popsija be legyen ragasztózva. Visszamentünk az ágyba, kapott megint egy kis cicit (ugyanis a mi gyerekünk még mindig nem tud cumisüvegből inni, ez volt az egyetlen módja annak, hogy elég folyadékot igyon). Beteszem a kiságyába, és a majd' 40 fokos lázú gyerek csak vigyorog és dumál a kiságyban. Na én ekkor kezdtem el először sírni, mert majdnem megszakadt a szívem érte! Tényleg igaz, a beteg gyereknél nagyon aggodalom nincs is a világon! Óránként kelt a drágám, ivott egy kicsit, aztán aludt tovább.

Másnap hívom az ügyeletet, hogy be szeretnénk menni, mert a gyereknek semmi sem viszi le a lázát. 4 órával későbbre kaptunk időpontot (igen, az ügyeletre is időpontot kell kérni!). Az aggodalom tovább fokozódott, ugyanis nem jött pisi! Aztán megkezdődött a hasmenés, ami lehetetlenné tette a pisis-zacskó megtöltését. Szegénykén háromszor ragasztottuk újra a zacskót, már vörös volt és sebes alatta. Az ügyeleten vért vettek tőle (annyira ügyes volt, nem volt egy hangja se), vérnyomást mértek, meghallgatták. Egy fiatal gyakornok orvosunk volt, aki valószínűleg most látott először gyereket, mert meglepődött, hogy nem tudta a torkát megnézni, mert a gyerek nem nyitotta ki a száját, mikor azt mondta "á". Ráadásul a lázát is a hónaljában akarta megmérni. Mikor én erre furán néztem, megkérdezte, hogy miért, máshol hol mérje? 5 órán keresztül ültünk a váróban, mert mindenre várni kellett, és persze pisi még mindig nem jött. Kérdezem, hogy emiatt ne aggógjak-e, nem fog a gyerek kiszáradni? Azt mondták, ha már 24 órája nem pisilt, akkor elkezdhetek aggódni. Telefonon felhívta a gyerekorvost a hammerfest-i kórházban (mert ugye itt gyerekorvos sincs), megvitatták az esetünket, és meglepő módon azt mondták, hogy nem tudják pontosan, hogy mi a baj, várjunk pár napot, hátha elmúlik. Az orvos még hozzátette, hogy egyébként Panni nem is néz ki betegnek, mert ha beteg lenne, csak feküdne, mint egy darab fa. Azt mondta, majd akkor jöjjünk vissza.

Vérvétel után kapott egy ragtapaszt, és az nagyon tetszett neki!

Hazamentünk, próbáltam kiskanállal vizet adni neki, cicire tenni, de semmi nem kellett neki. Ekkor a nagyon híg kaki megint belement a pisi-zacsiba (bocs a részletekért), utána úgy döntöttem, hogy ne ragasszunk fel új zacsit, mert szegény csupa seb már. Persze utána rögtön pisilt a drága! Ezt az éjszakát is ébren töltöttem, állandóan vittem ki lázat mérni, próbáltam itatni minden lehetséges módon. A láza még mindig nem ment 39 alá.

Hétfő reggel egész jókedvűen ébredt, a hőmérséklete pár órán keresztül 38 volt, aztán megint felment. Elvittük a háziorvoshoz. Újabb vérvétel, a fertőzés értéke magasabb lett. Mivel itt is nagyon ügyes volt (amit a vért vevő hölgyről nem igazán lehetett elmondani, mert vér volt még a padlón is), ajándékba kapott egy fecskendőt (mivel az összes ajándék-állatka kétszer a szájába fért volna).  Az én kis Tündérem imádta a fecskendőt, sokáig csak azzal játszott.

Itt is azt mondta az orvos, hogy majd elmúlik a baj, valószínűleg vírusfertőzés, de ha tudunk, vigyünk be vizeletmintát. Hát, újból felragasztottuk a zacsit, és ezúttal sikerült is megtelítenünk! A mintával minden rendben volt, nem húgyúti fertőzéssel állunk szemben. Panninak jobb lett az étvágya, de csak cicit volt hajlandó elfogani, semmi szilárdat, a hasmenés pedig nem akart szűnni.

Kedden lázmentesen ébredtünk! Annyira boldog voltam! A hasmenés is szűnni látszott, viszont Panninak nagyon rossz volt a kedve. Ráadásul teli lett kiütéssel! Persze én megint felvettem az aggódó-anyatigris-kosztümömet, és jó erősen el kezdtem szidni az orvosokat, hogy nem igaz, hogy nem csinálnak semmit egy beteg gyerekkel. Így utólag kiderült, hogy Panninak "negyedik gyermekbetegség-e" volt. Legalábbis itt így hívják. A lényeg az, hogy mostmár majdnem saját maga, az étvágya és a kedve még nem az igazi, de már közel vagyunk hozzá!

Sok minden történt az elmúlt két hétben, igyekszem a hétvégén bepótolni a lemaradásom :)