Másik ilyen dilemmánk, az állathangok. Mert az állatok Norvégiában és Magyarországon nagyon máshogy beszélnek ám. Håvard szerint a norvég hangokat kell, hogy megtanítsuk Panninak, hiszen itt fog óvodába járni (erről jut eszembe, hogy megállapodtunk az ovival, hogy Panni csak augusztustól fog járni). Én persze nem akarok engedni, és a magyar állathangokat is meg akarom tanítani a lánynak, de párom szerint így majd csak összezavarjuk. De könyörgöm, hallottatok már olyat, hogy az egér azt mondja, hogy "pip-pip"? (azért mondjuk valljuk be őszintén, azt sem mondja, hogy cincin) Vagy a nyúl azt, hogy "boing-boing"? Vagy a ló azt, hogy "vrinsk-vrinsk"? A béka "kvekk-kvekk"? Hirtelen csak ezek jutottak eszembe.
Az előző bejegyzésben elkiabáltam a dolgot, Panninak aznap éjjel is hasmenése volt! Szegénykém, ő aludt volna egész éjszaka, én viszont kénytelen voltam óránként felébreszteni, amikor hallottam, hogy kijött az újabb adag. Utána persze elég nehéz volt visszaaltatni. Viszont a kiütései majdnem teljesen elmúltak.
Mielőtt beteg lett, volt egy jó bő hét, amikor szuperul aludt. Annyira el voltam így kényeztetve, hogy éjfélig tv-t néztem majdnem minden este, és így is 8 óráig tudtam aludni (van egy szuper sorozat, azt néztük esténként, Resurrection az eredeti címe). De amióta Panka beteg volt, szinte nem aludtam semmit kb. egy hétig. Ha szerecsém volt, akkor aludtam 2-3 órát, na de azt sem egyhuzamban, hanem 10-15 percekre lebontva. A hasmenése még mindig megvan, de már csak egyszer vagy kétszer ébred éjszaka, azt is csak azért, mert éhes (még mindig nem eszik rendesen).
A cicizés újra nagyon fontos lett, mivel mást nem nagyon eszik a lány, ezért próbálok annyi anyatejet beleerőltetni, amennyit csak tudok. Na jó, nem kell ám nagyon erőltetni, sőt. Már olyan önálló lett a lány, hogy mikor úgy érzi, hogy neki cici kell, csak fogja, és benyúl érte! Ez nagyon aranyos és vicces mikor itthon vagyunk, de ha éppen vendégségben vagyunk, vagy nálunk van valaki, akkor elég ciki, hogy Pannikám könyékig benne van anya melltartójában...
És már puszit is ad!
Videó a pusziról:
Azt még nem is mondtam, hogy Panni elkezdett kenyeret enni! Megmondom őszintén, nekem nem nagyon tetszett a dolog, de a család norvég-része annyira erőltette, hogy a családi béke érdekében belementem (óóó, milyen jószívű vagyok :) És ette ügyesen a drágám, de főleg az tetszett neki, hogy mócsingolhatta az ujjai között.
Voltunk ismerősöknél babát látogatni, aztán az anyuka a babával jött hozzánk 'játszani'. Ella-baba 10 hetes, tündéri kis csöppség. Olyan fura fogni, olyan pici és törékeny -az én sózsák Pannimhoz képest. Milyen régen volt már, hogy ő is ilyen pici volt!
Erőteljesen rövidülnek a nappalok, reggel 8-kor még sötét van, délután kettőkor pedig MÁR sötét. Ma, mikor kint voltam sétálni Pankával, láttam, hogy egy órakor már a legmagasabb hegynek a csúcsát sem érte el a nap. Még körülbelül két hét, és már nem éri el a horizontot, és nem is jön magasabbra egészen január végéig. Készülhetünk a sötétségre. Még jó, decemberben nem leszünk itt, otthon pedig magunkba szívjuk majd az összes napfényt :)
Már csak ilyen, amikor "világos" van:
A Halloween-ről még nem is írtam. Jöttek ám a gyerekek beöltözve - és Håvard minden gyerek után belenézett a cukorkás-vödörbe, és azt mondta "remélem már több nem jön, mert akkor nekem nem marad semmi" :D De maradt neki is bőven!
A tökös-kép nem volt ám olyan egyszerű, mint látszik (és ahogy én azt elképzeltem). Először is, kifaragtam a tököt - na ez volt a legegyszerűbb része. Igaz, mikor először belepróbáltam Pannit, csak lábszár-középig fért ki a lába, úgyhogy kicsit át kellett alakítanom a dolgot. A másik dolog, amire rájöttem, hogy a tök bizony hideg! Hiába volt az bent a nappaliban, hideg volt belülről. Akárhányszor beleültettem a csajszit, rögtön keservesen sírni kezdett. Hát, beleraktam egy melegvizes flaskát, meg hajszárítóval melegítettem. Mielőtt Pannit beletettem, kibéleltem egy konyharuhával is, hogy még az is szigeteljen. Úgy tűnt, hogy ez segített. Viszont szegénykém csak égbe emelt kézzel ült, nem merte letenni, bármit is csináltam vele. De lett pár jó kép mielőtt sírva fakadt, aztán gyorsan kivettük :)
Már rég írtam az anyósról - na, nem azért, mert nincs mit írnom, csak próbálom visszafogni magam. Mikor Håvard mondta neki, hogy Panka beteg lett, ő csak annyit mondott, hogy már ideje volt. Meg persze azt, hogy biztos a sok sz.rtól van, amit főzök neki (sorry, ő használta ezt a szót). Egy hét múlva jön hozzánk látogatóba, komolyan mondom, már most gyomoridegem van tőle! De próbálok csak arra koncentrálni, hogy bő két hét, és otthon vagyunk!!!
Két videó arról, hogy milyen ügyes lett a lány:
Apa szülinapja volt november 3.-án:
Így esszük az almát:
Ha az ember nagyon játszik, előfordul, hogy egy karikán lógó madár szorul a lábára:
Aztán kicsit pihenünk, és nézzük a tv-t (csakis a reklámot):
Aztán új erőre kapunk, és szétkapjuk a játszószőnyeget:
Majd kutyusost játszunk:
Aztán huncutkodunk:
És felülünk egy kicsit (mostmár állandóan ül):
Anya finom birka-bordát csinál vacsorára:
És kimegyünk a hóba fakutyázni:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése