Drága Szüleim - vagyis egy bő éve Nagyi és Sanyi Papi! Olyan nagyon jó volt, hogy itt voltatok! És most olyan nagyon rossz, hogy elmentetek! Ilyenkor érzem mindig a leginkább, hogy bizony, nem nagyon jó ez így, hogy ilyen messze vagyunk egymástól... De azt hiszem mindannyian feltöltődtünk ez alatt a 3 hét alatt! Valahogy csak kihúzzuk júniusig!
Panninak is nagyon hiányoztok! Elmaradtak az esti puszik, és reggel sem várta senki tárt karokkal a nappaliban. De boldog volt, mikor látott Titeket Skype-on az este. Vajon mit gondolhat szegénykém? Hát ezek tegnap még itt voltak, most mit csinálnak ott a telefonban?
Panka rengeteg új trükköt tanult a Nagyszülőktől, produkálta magát állandóan :)
Először is megtanult furulyázni! Bizony!
Állni már nagyon tudunk. Bárhol-bármikor. Szerencsére leülni is nagyon ügyesen tud!
Jópár napja már feláll magától, anélkül, hogy kapaszkodna bármibe is. Egyszerűen csak feláll a szoba közepén! Ekkor persze körbenéz és delfin-nyelven megint megszólal, hogy NI-NIIIIIII - magyar fordításban: nézzétek, állok. Mikor mondjuk neki, hogy "áll a baba", fogja és feláll! Persze számtalanszor próbáltam videóra venni, akkor persze sosem csinálja...
Kicsit össze is zavarodott szegénykém, hogy akkor most ki is kicsoda a családban. Megint bezavar a kulturális különbség, ugyanis engem mammának, Håvard-t pappának hívja. Megegyeztünk, hogy a Nagyszülők Nagyi és Sanyi Papi lesznek, hogy Panninak könnyebb dolga legyen. De a három hét alatt már mindenkit hívtunk mindenkinek! Nagyi hirtelen mama lett, a Sanyi papi pedig papa, mi pedig anya és apa, vagy éppen mamma és pappa. Úgyhogy mikor szegény gyereknek azt mondtuk, hogy menj oda a mammához (aki ugye én lennék), először végig nézett mindannyiunkon, és végül odament a Nagyihoz. De gondolom pár nap alatt visszarázódunk majd :)
Nem fogjátok elhinni, hogy a mi peches családunk milyen szerencsésen járt! Tudjátok, mondtam, hogy a Nagyszülők érkezése előtti napokban eszméletlenül rossz volt az idő. Orkán erejű szél, hóvihar - a reptér elég sűrűn le volt zárva. Az én drága szüleim kifogták azt a fél órát a landolással, amikor pont elállt a szél és a hó is. De mi már a reptérre menet láttuk, hogy a tenger felől jön az újabb adag hó. Persze én eszméletlen parába kezdtem, mert erős havazáskor olyan nagyon rosszak a látási viszonyok, hogy a gépek nem tudnak leszállni (tapasztalatból mondom). Egyre közeledtünk a reptérhez, csakúgy a hó is. Mire leparkoltunk már szállingózott a hó, amikor megláttuk a gépet. Fellélegeztem, leszálltak! De ha tíz perccel később jöttek volna, nem biztos, hogy sikerült volna.
És hogy jártak visszafelé? Először is szélvihar volt - már megint. A reptér is le volt zárva. Aztán a hétvégén sztrájkolni kezdett a légitársaság. Már tegnap elutaztak Oslo-ig - nagy szerencséjükre - mert mára az összes belföldi járatot törölték! Persze megint beindult a para-gépezetem, hogy hazajutnak-e ma Oslo-ból, ugyanis a járatok 75 % - a nem indult, a maradék pedig nagyon sokat késett. Hogy nekik hogy lehetett olyan szerencséjük, hogy a budapesti járatot pont indították (ráadásul csak negyed órát késett), fel sem tudom fogni! Valaki nagyon vigyázott Rájuk! Én meg persze szüntelenül küldtem a pozitív energiát! Szóval épségben hazaértek! (tanulás közben nyomon követtem őket)
Én mától újra minden lehetőséget kihasználok, hogy tanuljak. Amikor csak tudok, bent vagyok a suliban. (nem hanyagoltam ám el eddig sem, a múlt hét nagy részét is ott töltöttem) Közeleg az első vizsga leadási határideje: március 15. Nagyon bele kell, hogy húzzak, mert Håvard a jövő héten dolgozik, úgyhogy csak az éjszakáim maradnak.
Hát mára ennyi volt, nagyon fáradt vagyok. 8-tól 3-ig a suliban voltam, 3-tól 4-ig úsztunk Pannival. Aztán bevásárlás, főzés a lánynak, főzés magunknak, és már este is lett. Már alig látok ki a szemhéjam alól.
A hétvégén kutyaszán-húzó verseny lesz és jégszobor-faragás, remélem el tudunk majd menni!
A végére még pár kedvenc kép az elmúlt napokból:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése