Amikor a városközpont jégszobor-parkká válik

Múlt héten pénteken 1-éves-kontrollra kellett vinnünk Pankát. Igaz, egy héttel korábbra volt időpontunk, de szólt a védőnő, hogy aznap mégsem lesz bent az orvos. Hát, én eljöttem korábban a suliból, mert Håvard nem akart egyedül menni. Odaérünk, levetkőzünk pelusra, és várunk. Mivel nem jött senki, leültem Pannival játszani. Rögtön előszedett egy babát, akit be is takart, meg is etetett. Aztán talált egy nagy kamiont, és azt tologatta. Annyira édes volt, és olyan jól érezte magát!

De apukánk már kezdett türelmetlen lenni, és elindult, hogy körülnézzen. Meg is találta a védőnőt, aki közölte velünk, hogy az orvos ma sincs ott. Nagyon vicces ilyenkor a párom arckifejezését figyelni, mert soha egy rossz szót nem szólna ilyen helyzetben. De fején láttam, hogy mindjárt szétrobban! :D Persze én sem örültem, mert még nyugodtan tanulhattam volna, ha ezt tudom.

Mivel bent voltunk a városban, megnéztük a hó-és jégszobrokat. Mikor odaértünk, pont egy csapat ovis vette be a vikinghajót. Némelyik akkorát esett a jégen! De ilyesmire az óvónő ügyet sem vetett, szegénykém körülnézett, nem figyelt rá senki, és a kis lefelégörbülő szája nem sokára megint mosolyra görbült.

Közben a sámi-vásár is megkezdődött:

A hétvégi szánhúzó-versenyről lemaradtunk - pedig képzeljétek, egy magyar is indult 500 km-en, 8 kutyával! Az 1000 km-en egyébként maximum 14 kutyával mennek. Az időjárás nagyon nem kedvezett nekik, mert pont megenyhült, aztán megint hideg lett. A hó ettől kőkeménnyé válik, ami nagyon nem tesz jót szegény kutyusok talpának (hiába van rajtuk "kiscipő").

Nagyon erős szél fújt, és ilyenkor (hacsak nem muszáj) az én párom ki sem teszi a lábát a lakásból. (Most kérdezhetitek, hogy milyen viking az ilyen? Hát, én pont egy különlegest fogtam ki! :D )

Panka hihetetlenül aktív, egy percre sem tud nyugodtan ülni! ÉS tegnap óta már az asztalt is körbejárja! Olyan kis ügyes! Hát még milyen muzikális!

De szerencsére a sérüléseket is jól kezeljük!

Mostmár tudjuk mondani, hogy mit mond a kutyus, mit mond a halacska, néha a bárányra is rá lehet venni, és ha nagyon jó passzban kapjuk el, azt is mondja pápá :)

Képzeljétek, hogy jártunk tegnap úszáson! A szokásos merülést csináltuk Pannival, és eszméletlenül megszívta magát! Szegénykém nagyon letüdőzte a vizet. Pár perc alatt rendben volt újra minden, egészen addig, amíg újra merülni nem kellett. Úgy merülünk mindig, hogy háromig számolunk és negyedikre merülünk. Pannikám medence-kiivása után csoportos merülés következett, az oktató hangosan számolni kezdett: egy - kettő - és itt Panni keserves sírásba kezdett. Úgyhogy nem merültünk. Következő csoportos merülés, oktató számol: egy - kettő - Panni megint ordít. Hát, úgy tűnik, hogy annyira megijedt, hogy mikor tudja már, hogy mi következik, rögtön sírva fakad. Úgy döntöttünk, nem megyünk vele víz alá többet, majd legközelebb megint megpróbáljuk. De az oktató azt mondta, muszáj - ez olyan 'ha leesel a lóról, üljér mindjárt vissza' dolog. Hát merültünk, pedig a lány nem akarta. Aztán merültünk mégegszer. Harmadszorra már nem volt semmi gond, és az óra végére a jókedvünk is visszatért. Olyan aranyos, mert amíg a medencében vagyunk, folyamatosan integet mindenkinek. Kivéve, amikor az "integetős"-dalt énekeljük, mert akkor a világért sem emelné fel a kezét :D
Ha most arra gondoltok, hogy minek ekkora gyereket a víz alá nyomni (mert már ezt is hallottam), akkor elmondom, hogy azért, mert a tengerparton élünk, elengedhetetlen, hogy úszni tudjon, amint csak lehet! Nagyon fontos, hogy ne féljen a víztől, és ha véletlenül beleesik, tudja, hogy mit kell csinálni! Szerintem.

A végére - hogy kicsit könnyedebb témával zárjuk a napot - egy tündéri 'Dirty Dancing-es' bodyt találtam Panninak :) Imádom benne!