A legjobb előszülinapi ajándék, avagy itt voltak a Nagyszülők

Pannikám nagyon várta Nagyi és Sapi érkezését. Már hetekkel előtte is csak erről tudott beszélni, hogy nemsokára itt lesznek és miket fognak majd együtt játszani.

Nagyon nagy volt a szerelem ez alatt a majd’ két hét alatt, amíg itt voltak. 

Mivel Panka még mindig köhögött egy kicsit (igazából még mindig köhög), én is már lassan egy hónapja meg vagyok fázva, ráadásul képesek voltunk egy hét után megfertőzni mindenkit – ezért elég nyugisra vettük a mindennapokat.

Már amennyire a magyar nagyszülők nyugisra tudnak venni valamit… Sapi rögtön nekiállt havat lapátolni, hólabirintust és bobpályát építeni. Mindkettő szuper jó móka volt – kicsinek és nagynak egyaránt!

 Így kell a szánkóból kiszállni - Panni módra :)

Nagyi kivette a részét a sütésből-főzésből, emelett gőzerővel kötötte a hosszú szárú gyapjú zoknit, amit annyira szerettem volna. 

A pelus-cseréből mindenki kivette a részét, és a “reggeli pisi Pannival” is közkedvelt tevékenység lett. Bár még mindig nem vagyunk szobatiszták, a reggeli első pisi mindig a wc-be csurog.

A hideg, szeles napokon bent játszottunk, főleg a legóval – Panni imád tornyot építeni (mi felnőttek pedig rájöttünk, hogy ezt sosem növi ki az ember).

A legó-építő-csapat:

Másik igen kedvelt tevékenység volt – szokás szerint –  a bújócska, amit Panni mostmár hangeffektekkel is kiegészít (ugyanis tapsol közben…).Ha jó szorosan becsukja a szemét, bizony senki sem találja meg!

Sapival “Bözsi-nénit” is játszottak – vagy ahogy Panni hívja: “Bödzsi néni” vagy “Bugyi néni”. 

Bohóckodunk!

Az új Bogyó és Babóca dvd-t is megnéztük párszor, és Micimackót is – mindkettőt Nagyitól és Sapitól kapta.

Mivel a közelgő utam miatt a Nagyszülők nem tudtak Panka szülinapjáig maradni, ezért tartottunk egy kis elő-ünneplést. Az elmaradhatatlan norvég szülinapi kellék, a korona, az idén új stílust kapott a tavalyi rózsaszínhez képest.

Előszülinap vagy nem, a torta sem maradhatott el!

Kissé tartok attól, hogy Panka összezavarodik így az ünneplések miatt. A jövés-menés, utazás miatt mi háromszor tartottunk Télapót, háromszor karácsonyt, és bizony a születésnap pedig négyszer lesz megünnepelve. Ebből adódóan, meglehetősen sűrűn kap kisebb-nagyobb ajándékokat, meglepetéseket. Úgyhogy az én drága gyermekem szinte minden nap kiteszi a kis cipőjét, hogy a Télapó majd hoz bele ajándékot, és bizony elég sűrűn elmondja, hogy “Panni szeretne ajándékot! Panninak hoz ajándékot a Jézuska!” És ilyenkor mindig kezdődik a ‘magyarázkodás’, hogy “Gyere csak ide Panni, Mamma szeretne Neked mondani valamit…”. Ráadásul mire a szülinapozásnak vége lenne, jön majd a húsvét (ami itt ugye egy egész hétig tartó ünnep) …

Szóval, az ajándékok most sem maradhattak el!

Még mielőtt bárki meghökkenne, itt teljesen normális, hogy a gyerek két éves korára síelni tud… úgyhogy nem várhattunk tovább mi sem :)

 Különösképp felhívnám a figyelmet a nyelv-tartásra! Ez nálunk családi vonás! :)

Pankám rögtön ráállt, mint egy profi, és már csinálta is a Bogyó és Babócából tanult símozdulatokat.

Aztán irány tesztelni a hóban is! 

Azután játszunk még egy kicsit!

 Hógolyózunk!

 Aztán gyorsan bújócskázunk egyet!

És még egy utolsó hócsata!

Pankám rájött arra, hogyan tudja a körülötte lévőket méginkább levenni a lábáról. Csak hogy megerősítse a mondandóját, egy ideje mindig hozzáteszi: légyszíves – és meg kell zabálni érte! “Sapi, légyszíves számolj ötig!” vagy “Nagyi, légyszíves ülj ide!”

Az elmúlt két hét aranyköpéseiből néhány gyöngyszem:

- “Nagyi! Ott vannak fent a lufik (mutat fel a plafonra), fent a Lombok felett.”

-   Panni Sapi és az asztal között próbál átvágni: “Óóó, beszorult a Panni!”

-   Nagyi felveszi a piros-keretes szemüvegét, erre Panni: “Nagyi, véres a szemüveged!”

-   Panni felébredt éjszaka, és sír: “Mamma! Mamma! Cici!” – ezt így jónéhányszor, aztán teljesen nyugodt, érdeklődő hangon megszólal: “Mamma! Van valami franc itt az ágyon!” – az a franc a szoptatós párna volt, én meg persze szakadtam a nevetéstől…

-  Sapi angolul számol tízig, erre Panni: “Sapi norvégul beszél”

-  Panni felmegy a domb tetejére és lelöki a szánkót: “Óóó, nincs benne a gyerek!”

-  Miközben Mamma gyantázta a lábát, Panni előhúzta a kisszékét és levette a harisnyáját. Nagyi megkérdezte: “Panni, miért veszed le a harisnyádat?” erre jön a válasz: “Csak gyantázok”

      

Kedden a repülőtéren könnyes búcsút vettünk a Nagyszülőktől. Pankám csak azt mondogatta, hogy megy Ő is a “nagy repülőgéppel”. 

Azóta is minden reggel keresi, hogy hol van a Nagyi és a Sapi. Ekkor megkérdezem tőle, hogy “Emlékszel? Elvittük őket a repülőtérre és hazamentek.” Erre Ő: “Igen, elmentünk a repülőtérre, Nagyi és Sapi levették a cipőjüket (értsd: biztonsági ellenőrzés) és hazamentek a nagy repülőgéppel a Wacihoz, Erikhez és Negrihez.”

Tegnap azzal fogadtak az oviban, hogy Pankámnak lett egy nagy púp a homlokán, mert nekiesett az öltözőben a padnak. Azóta óránként kenem mindenféle csodaszerrel. Szegénykém, elég mókásan fog kinézni a szülinapi képeken! 
Ma ünneplik az oviban a szülinapját (itt nincs se torta sem semmi). Remélem, hogy be mer majd a kör közepébe állni egyedül, amíg a szülinapos dalt éneklik neki :) 
Kitették a zászlót is a szülinaposok nevével (a másik kislány ugyanazon a napon, ugyanott született, mint Panni).

Itthon nagy nehezen rávettem, hogy vegye fel mégegyszer az ovis koronáját. Csak a kezdet volt nehéz, ugyanis utána le sem akarta venni!

 
Két évvel ezelőtt, ezen a napon kezdődtek hajnalban a fájások. Aztán délelőtt megérkeztek repülővel a szüleim, itthon még jól elmókáztunk, majd délután indultunk autóval a kórházba, Hammerfestbe. Életem legfájdalmasabb két órás autó-útja volt! De megérte!