2016. február 21., vasárnap

Két éves lettél



Drága Kicsi Lányom,boldog születésnapot!

Lassan abba kell, hogy hagyjam a 48 órás vajúdás felemlegetését... Látod, már akkor sem akartuk elengedni egymást!

El sem hiszem, hogy két éves lettél – hiszen még csak most születtél! És tessék, itt állsz előttem a magad tökéletes 11,5 kilójával, gyönyörűséges 84 centijével. Úgy kacagsz, hogy mind a 14 fogacskád belemosolyog, és két csodaszép kék szemed is Veled együtt nevet.


Nagylány lettél! Nagylány, akinek határozott véleménye van arról, hogy éppen mit kenjünk a kenyérre (vagy éppen megkened Te magad), milyen gyümölcsöt együnk, mit játszunk, vagy hogy ma éppen a sünis vagy az Annás pulcsit vegyük fel.

Nagyi és Sapi mindig azt mondogatja, hogy “Emlékszel, mikor abban a kis ülésben behozták az ajtón? Emlékszel, milyen pici volt? ” Emlékszem! Ahogy arra is, amikor először a karomban tartottalak és óriási szemeiddel először rám néztél. Te voltál a világon a legszebb, ahogy az vagy most is, és nekem mindig is az leszel! Nagyon szeretlek!

A születésnapodat újra megünnepeltük, immáron harmadszor (a Nagyszülők és az ovi után). Most is nagyon élvezted!













Ígérem, csinálunk még egy jó nagy bulit, amikor hazajövök Svalbard-ról.

Nagyon lelkiismeretfurdalásom van azért, hogy most 10 napra magadra hagylak – holnap indulok. Nekem nagyon nehéz lesz (már most szörnyen nehéz), de remélem Te könnyebben viseled majd! Próbáltam szakemberektől tanácsot kérni, hogy is csináljam, hogy lenne a legjobb, a legkönnyebb Neked. Volt aki azt javasolta, hogy hagyjuk abba a cicizést mielőtt elmegyek, így könnyebben viseled majd a hiányom. Hát, a szopik számának leépítését körülbelül két napig bírtuk, de addig is sírtunk mindketten, Te is és én is. Így inkább a többiekre hallgattam, akik azt mondták, hogy Te már elég nagy és elég okos vagy ahhoz, hogy megértsd, a Mammának most dolgoznia kell, és elutazik egy kicsit. De utána visszajön. Készítettem Neked egy kis videót, amit majd mindig megnézhetsz Pappával, amikor nagyon hiányzok. Beszélünk majd minden nap, és meglátod, pikkpakk eltelik ez a 10 nap. Bár tudom, ez Neked nagyon hosszú idő, hidd el nekem is – és már bánom, hogy belevágtam ebbe az egészbe. De ezt mostmár meg kell csinálnom. Gyorsan hazajövök, és újra ugyanolyan elválaszthatatlanok leszünk, mint előtte voltunk! 

Kérlek ne haragudj rám! 

Nagyon szeretlek!
Mamma

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése