2016. február 1., hétfő

Ilyen volt a január

Ha visszagondolok arra, hogy mi is történt az elmúlt 2-3 hétben, a betegségen kívül más nem is nagyon jut az eszembe...

De a nagy hírrel kezdem! Panni reggelente a wc-be pisil (január 12 óta)!!!! Igaz, eleinte két Boribont is el kellett, hogy olvassak, mire sikerült, de mostmár végig sem olvassuk az elsőt, és már csurog is! :)

A hideg végre enyhült, már csak -8-10 fok van. De azért meg kell hagyni, a hideg is gyönyörű volt!
Végre a nap is elérte újra a horizontot január 22.-én. Igaz, hozzánk még nem süt be a nap, de már az is nagyon jó érzéssel tölt el, ahogy a havas hegyek a napfényben úsznak.

Igaz, reggelente még sötét van, de azért mindig jó kedvvel ébredünk!

Én pedig imádom, hogy végre 'hosszú' a haja!!

Panka megint beteg lett. Egy hét oviba járás után. Aggódom, hogy ennyit betegeskedik. Pedig rengeteg gyümölcsöt, zöldséget eszik, vitaminokkal bombázom minden nap - ráadásul még szopizik is. De mindezek ellenére újból elkapott valami vírusos nyavalyát, és nagyon náthás lett. Ez nem is volt olyan nagy baj, mert ehhez aztán már hozzá vagyunk szokva, de valami hihetetlen módon elkezdett köhögni. Elvittük orvoshoz, ahol 10.30 helyett (ekkorra volt időpontunk) 13.20-kor hívták be - addig várt a beteg, lázas gyerek... Persze nem kapott semmit, azt mondták, majd elmúlik. Viszont olyan ügyes volt a doktor néninél, hogy az csuda! De ezen nem is lepődtünk meg, hiszen karácsony óta szinte minden nap orvosost játszunk!






Mindenkit meg kellett vizsgálnom!

De annyi lerakódás volt a tüdején (is) szegénykémnek, hogy szinte állandóan fuldoklott. Éjszaka sem bírt aludni, majdnem egy egész héten keresztül az éjszakákat is végig köhögte. Pedig mindenféle praktikát kipróbáltam: megemeltem az ágy végét, magasabb párnát tettem a feje alá, orrdugulás elleni lapocskát tettem a párnájába, felvágott hagymát tettem a hálószobába, kentem  a mellkasát, hátát, talpát ilyen mentolos-gyógynövényes krémmel (a talpkenésre és a hagymára esküsznek az itteniek). Ezenkívül többféle homeopátiás szerrel is etettem. Az összes recept nélkül kapható köptetőt (3 db) kipróbáltuk, de valamiért egyik sem volt az igazi. Ebből adódóan köptetőből is homeopátiást használtunk. A láza most nem volt olyan magas, és úgy tűnt, pár nap után jobban is lett. Már-már azt hittük meg is gyógyult, mikor újra belázasodott (most aztán úgy igazán), és minden köhögés alkalmával fogta a mellkasát, hogy "picit fáj" (és közben sírt). Ráadásul egész nap csak ült az ölemben és sírt. Szörnyű volt így látni.

Vasárnap lévén csak az ügyeltre tudtuk vinni, ahol legalább kaptunk egy 'igazi' köptetőt. Az orvos azt mondta, hogy lehet, hogy asztmatikus hörgőgörcse van, erre majd figyeljünk oda.

A hideg bizony otthagyta a nyomát a lakásban több helyen is; jeges volt belülről minden ajtó, ablak.





Szegény Pankám nagyon ment volna ki...
Na meg úszni is! Ezt a kettőt mondogatta, mikor 40 fokos lázzal, sírósan feküdt a kanapén, hogy Ő ki akar menni szánkózni, és menni akar úszni a "Szilia" nénihez (Cecilie - az úszás-oktató).
De végre helyre jöttünk, és már mentünk is az udvarra!








Mielőtt bemennénk, Panni mindig ügyesen leveri a lábáról a havat - ahogy Venke nénitől tanulta az oviban.


(a szánkónk kicsit megfagyott)


Mióta megenyhült az idő, jött ám újabb hó-utánpótlás is! A madáretető megtöltéséhez combközépig süllyedtem a hóban az udvarban!






Mikor Panni már majdnem egészen jól volt, éreztem, hogy velem nem stimmel valami. De minden alkalommal megfájdul a torkom, mikor több napig éjszakázom egyhuzamban - gondoltam most is ez a baj. De nem. Mire Panni meggyógyult, én beteg lettem. A gond csak az volt, hogy az erős köhögést az én asztmás tüdőm nem nagyon bírta. Péntek este bementem az ügyeletre, mert nagyon fulladtam és az egekben volt a pulzusom. Rettegtem, nehogy megint kórházban kössek ki. Miután másfél órát vártam a váróteremben, a doki kb 2 perc alatt megállapította, hogy nem életveszélyes a dolog (de még csak a pulzusomat sem számolta meg), és hazaküldött egy köptetővel. Mostmár azért jobban vagyok, de két napig nem tudtam csinálni semmit.

Két héttel ezelőtt vettünk egy új kávéfőzőt - ez olyan elő-szülinapi ajándék volt, nagyon vágytam rá!

A 'gyerekeinknek' persze a doboz tetszett a legjobban!



Miután állandóan 'veszekedés' volt azon, hogy ki mehet be a 'házba', Torres talált magának egy másik helyet...

Másik nagy kedvenc a boltos játék, amit Panni mindig így indít: "Jó napot kívánok boltos néni!"

És az öltöztető babát is imádja, amit Gommától kapott. Már nagyon jól belejött!

És persze a legó, amiből szuper tornyot tud már egyedül építeni - amire nagyon büszke is!


Pár újabb aranyköpés az én kis tündéremtől:
- Arról beszélgettünk, hogy Panni Jampival palacsintát sütött Magyarországon: "Panni megkever. Szól Jampinak, Jampiiiii (ezt kiabálva)! Kell még pici liszt bele"
- Panni bolle-t eszik. "Ez nem jó, na ez a nem jó" Belenyúl a zacsiba, kivesz egy másikat. "Ez a jó, nagyon jó" - az elsőben nem volt mazsola...
- "Panni figyeli hogy eszik a Torres"  - és leül mellé és nézi
- "Panni cicaszőrős a kezeje"
- Pannit este vetkőzteti a Papája. Leveszi a harisnyát, Panni magához húzza a lábát: "Hú de szép lábi"
- "Most mit csináljunk Mamma?" Már nem akarsz legózni? "Nem. Most inkább játszunk valami mást!" Jó, akkor először pakoljuk el a legót! "Jó! Nagyon sok legó van a földön..."
- Reggel Pannit szokás szerint átvettem magunkhoz a nagyágyba. Szopizás után felül, mi is felülünk. Pár másodpercig ülünk így csendben (álmosan), mire Panka megszólal: "Most mit csináljunk?"
- "Hol a Panni POVARÁJA?" (értsd: pohara) Panni, mondd: pohara! "POVARA" Mondd: haha! "HAHA" Mondd: pohaha! "POHAHA" Mondd: pohara! "POVARA"
- Nagyi és Sapi egy ideje mondták Panninak, hogy nemsokára jönnek. Addig még Panni alszik egy párat, és mire felébred, itt lesznek. Azóta minden ébredéskor a gyerek első kérdése, hogy hol a Nagyi és a Sapi :)

Az én drága 23 hónaposom ezt nekem rajzolta "Mamma viszi irodába a falra"

A mai nap az utolsó napom 29 évesként - hmmm, kicsit lehangoló a dolog... de Panni két napja csak azt mondogatja, hogy "Boldog szülinapot Mamma" - és ettől elolvadok!! (a Pappával már gyakorolnak).
Panni már rettenetesen várja a saját születésnapját - mindenből szülinapi koronát csinál mostanában! - még a legós korlátból is :)


És egy libabőrös sztori a végére. Vacsora után Panni ül még az asztalnál és elkezd integetni. "Szia bácsi, szia bácsi! Bácsi integet." Én kérdezem, hol a bácsi. Ő mutat felfelé és mondja: "A falon. Bácsi elrepült" ... no comment ...

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése