Az (elő)első nap az iskolában

Olyan furcsa érzés. Május 28.-án volt hét éve, hogy Pannit a pocakomba tették, pénteken pedig már az iskolába vittem. Hová lett az idő?

Már előző este nagy volt az izgalom, nem is tudom, ki izgult jobban, Panni vagy én. Iskolaelőkészítő-napra készültünk.
Gigi reggel lufival ébresztette a testvérét a nagy napon.

A koronavírus miatt csak egy szülő lehetett ott, és én voltam a szerencsés, aki vele mehetett. Nagyon vicces volt, Panni még itthon állt az ajtóban és várt engem, amikor hallotta, hogy az iskolában becsöngettek.
Panni: "Jujj, mamma, gyere, szaladnunk kell!"
Én: "Miért Panni? Még van időnk."
Panni: "De az oviban azt mondták, hogy ha az iskolában halljuk a csengőt, akkor rögtön be kell szaladni!"

Nem szaladtunk, mert tényleg volt még egy kis időnk, de jó tudni, hogy ha itthonról hallja majd a csengőt, és gyorsan tud szaladni, pont beesik időben. :D

Az udvarban várakoztunk. Panni nagyon izgult. Szorította a kezem, és olyan közel tapadt rám, ahogy csak tudott. Négy gyerek jött a hatból. Kettesével mehettünk be az épületbe, először levetkőzni, kezet mosni, majd padot választani. Mi mentünk be Pannival másodiknak. Két oszlopban voltak a padok, a kisfiú, aki előttünk ment be, az egyik első padba ült, Panni a másikba.

Először a tanár néni mutatkozott be, majd a gyerekek és a szülők. Utána bemutatták az új elsősöknek, hogy kik lesznek a patrónusaik. Norvégiában úgy szokás, hogy egy-egy nagyobb gyerek pártfogolja az első- és második osztályos gyerekeket, segítik őket, megmutatnak nekik dolgokat, vigyáznak rájuk. Itt ezt a kilencedikesek csinálják, és mivel a leendő első osztályban csak hat gyerek lesz, így nem kevesebb, mint három patrónusa lesz Panninak! Két fiú és egy lány.
Kaptak iskolatáskát, láthatósági mellényt, ceruzát, radírt, és egy üzenő-dossziét.

Utána névtáblát kellett készíteni. Miközben Pannus ezen dolgozott, azt mondta, hogy már nem is félelmetes.

Aztán pedig jött pár feladat is, sőt, házi feladatot is kaptak a nyárra. Mikor a feladatokat csináltuk, Panni azt mondta, hogy ő most már tényleg egyáltalán nem fél, és szerinte nagyon jó lesz az iskola.

A tanárnő körbejárt a feladatok megoldása közben, és megkérdezte, hogy tudnak-e már írni, olvasni, számolni. Én megmondom őszintén, kicsit furcsáltam mikor azt mondta, hogy ezeket nagyon sokat gyakoroljuk majd a nyáron. Azt hittem, ezt majd első osztályban tanulják meg...

Megbeszéltük, hogy az első óra után, ha elég bátornak érzi magát, akkor én hazamegyek. Mondta, hogy mehetek nyugodtan. Miután elmentem, utána egy kicsit még a tanárnővel volt, aztán egyedül hintázott. De mikor két most elsős kislány hívta, hogy megy-e velük havat ásni, Panni örömmel ment velük. Őket egyébként már egy kicsit ismerte a még korona-előtti ismerkedős iskolai napokról. Utána grilleztek, majd három gyerek a tanár nénivel együtt hazasétált, és megnézték, hogy ki hol lakik. A tanárnő például pont mellettünk. :)

Az én ügyes majdnem iskolásom hazaért <3

Utána boldogan mutatott meg mindent Pappának is.

Tőlünk pedig kapott egy kis "majdnem-iskolás" meglepetést. Nagyon érdeklik az állatok, a növények, és egy ideje mindig természetvédőt játszik.

A nap megkoronázása pedig az volt, hogy az egyik barátunk elhozta szocializálódni az új kiskutyáját. Mi is ezt a fajtát nézzük már egy ideje, és jó volt látni, hacsak pár órára is, hogy milyen lenne, ha lenne. Panni nagyon ügyes volt vele, kint is bent is. Gigi is nagyon bátor volt, de bármikor csak megmozdult, a kutyában azonnal beindult a terelő-ösztön. Nagyon viccesek voltak.

Egy valaki volt, akinek nem tetszett annyira az új kisbarátunk...

Nagyon édes kutyus, egész nyugodt is, annak ellenére, hogy kölyök. Sokszor lesz majd itt nálunk, meglátjuk, ki mit szól hozzá.
Nagyon jó napok vannak a hátunk mögött, de elég fárasztóak is. De amint lesz rá energiám, megmutatom majd, hogy miket csináltunk a jó időben!
Áldott pünkösdi ünnepeket mindenkinek!