Håvard sokszor mesél arról, amikor kisgyerekként a nagyszüleinél voltak, egész nap a horgásztak, és estére hallal teli hajóval érkeztek meg a partra. Akkor az egész család filézni kezdett. Halfrid nagymama pedig mindent előkészített a halpogácsához, és utána egész éjszaka sütötte őket.
Amikor lehetőségünk adódik rá, mi is kimegyünk horgászni, és nagy örömmel fogyasztunk mindent amit fogunk. Az idén nyáron velünk volt a hal-szerencse (de erről majd legközelebb mesélek). Sok halat fogtunk, és nagyon sok fajtát. Azt mondom fogtunk, de igazából a dicsőség Nagyit és Sapit illeti (de erről tényleg mindent elmesélek legközelebb, de az egy hosszú bejegyzés lesz). Sokat rögtön meg is ettünk, de egy jó nagy adag halfilé - egészen pontosan hat kiló - halpogácsának lett eltéve.
A halpogácsa itt olyan, mint például otthon a paprikás krumpli: gyors, olcsó, és minden van itthon hozzá (vagyis azt teszel bele, ami van - én például magyar kolbász hiányában néha csak egy kis bacon-szalonnát, mármint a paprikás krumpliba). A halpogácsát sokféle halból el lehet készíteni, és nagyon sokféleképpen lehet ízesíteni.
Szóval egy egész napos projektről beszélünk. A filéket mégegyszer alaposan átnézzük, szálkatalanítjuk. Aztán mehetnek a húsdarálóba, pár vöröshagyma és fokhagyma társaságában.
Utána jöhet a fűszerezés: só, bors (ez a norvég-style), kapor, szerecsendió, tejszín és egy kis keményítő.
Elkezdjük kigömbölyíteni őket, és mehetnek is a forró vajba.
Ez lett a napi termés. Termékeny nap volt!
Egy adagot melegében el is fogyasztottunk.
A többit kiadagolva, lefagyasztva várja a sorsát. Még további nyolc vacsorára elegendő van. :)
Ez volt a szerdai program.
Ma még utoljára levágtuk a lakásnál a füvet, kívül-belül kitakarítottunk. Végre sikerült eladni, jövő héten lesz az átadás. Ezzel telt a mai nap.
Egyébként nagyon szép napsütéses napjaink vannak, ezért kedden elhatároztuk, hogy elmegyünk a tengerpartra. Már az indulással gondok voltak, ugyanis Gigi teljesen kiborult, amikor nem ő nyithatta ki a garázsajtót. Én voltam a ludas, nem tudtam, hogy neki ilyen jellegű tervei voltak. Szóval már sírva indultunk el itthonról. Mikor odaértünk és kiszálltunk az autóból, Gigi persze rohanni kezdett a tenger felé, elesett (még az erdőben), és mindkét térdét lehorzsolta, mikor még a garázsajtós könnycseppek is arcán voltak. Felvettem, levittem a partra. A tenger persze majdnem teljesen fent volt, szinte nem volt hely hová leülni. Spontán indultunk el otthonról, nem néztük, mikor van dagály. Hát azért találtunk egy kis helyet, leültünk. Pár pillanat után látjuk, hogy mindannyian teli vagyunk icipici fekete pókokkal. Biztos valami pókfészekbe ültünk. Arrébb mentünk. Gigi még mindig sírt. Amikor már azt gondoltuk, hogy ennél "rosszabb" már nem lehet, elkezdett esni az eső... Panni azért bement a tengerbe.
Utána még egy darabig ültünk a pléd alatt, amit én teljesen véletlen csak bedobtam a táskába. Mi igenis jól fogjuk érezni magunkat. De miután az én hátam 10 perc után csurom víz lett, mert kilógott a pléd alól, úgy gondoltuk, inkább hazamegyünk.
Tegnap is gyönyörűen sütött a nap, nagyon meleg volt a teraszon. El is határoztuk, hogy újra megpróbáljuk a tengerpartot. Amit nem kalkuláltunk bele, hogy mi ugyan a teraszon nem éreztük az északi szelet, de a tengerparton egy az egyben teli talált minket. Nagyon hideg volt. Na jó, azért nem nagyon hideg, de fürdőruhában voltunk, és na, nem fürdő idő volt. Bebújtunk a pléd alá (amit most direkt vittem magammal), megettük a jégkrémet, amit útközben vettünk, és utána indultunk haza. A teraszon felfújtuk a kismedencét, és a szélcsendben élveztük a jó időt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése