Az idei volt az első nyár, hogy nem Magyarországon töltöttük a szabadságunkat. Pannusom meg is kérdezte, hogy akkor az idén nincs is nyári szünet? Én utoljára tavaly nyáron voltam otthon - eddigi életem során még sosem telt el ennyi idő anélkül, hogy haza látogattam volna. A norvég kormány mindenkit a belföldi nyaralásra ösztönzött, és mi is így láttuk jónak, biztonságosnak. Viszont olyan szerencsések voltunk, hogy Nagyi és Sapi el tudott jönni hozzánk. Majdnem egy egész hónapot tölthettünk együtt. Nagyon sok csodás élménnyel gazdagodtunk, ezért több részletben fogom elmesélni a mi nagy kalandjainkat.
Már nagyon régóta szerettem volna elmenni Alta egyik "híres" vízeséséhez, az Orvvosfossen-hez. Végre sikerült. A kirándulásunk előtt jónéhány napig esett az eső, ennek "köszönhetően" elég sok szúnyog és sár volt. Viszont szerencse a szerencsétlenségben, hogy jó sok víz volt a patakban.
Egy erdei vendégháztól indult a túra.
Az erdőben több kis patakon kellett keresztül mennünk. Volt olyan "híd" is, amelyik egyszerre csak egy embert bírt el.
Miután az erdőn átjutottunk, az utunkat a sziklákon át folytattuk.
Itt még nem voltunk hozzászokva a szúnyogokhoz, a lányokat eléggé zavarták. Na jó, engem is. De a nyári ház után rájöttünk, hogy ez a szúnyog-mennyiség igazából teljesen elenyésző volt. De erről majd legközelebb. Egyébként mindenki teljes erőbedobással haladt a cél felé.
Már tudtuk, hogy közeledünk, mert a patak csordogáló hangja mellett egyre erősebben lehetett hallani a vízesés dübörgését.
 |
Sok képet láttam már róla, de élőben még sokkal szebb volt!
Miután egy kicsit megpihentünk, Gigi és Pappa elindultak visszafelé, mi pedig felmentünk a vízesés tetejéhez.
Mikor aztán felértünk, ledobtuk a bakancsokat és egy igencsak frissítő lábfürdőt vettünk!
Visszafelé találtunk egy rénszarvas agancsot is!
Gigus a hegyről lefelé egy kis, félig sárga levelet talált, azt fogta végig a kezében. Blai-nak nevezte el (a norvég levél "magyarul becézve"). Egészen addig megvolt, amíg az autóba be nem szálltunk. Hiába mentek az elszánt szülők 15 kört az autó körül, ez olyan a "tűt a szalmakazalban", vagyis inkább "a megfelelő falevelet az erdőben" küldetés volt. Persze nem lett meg. Persze Gigi nagyon a lelkére vette. De egy sirálytollal megvigasztaltuk. Panni kavicsot hoz haza mindenhonnan, Gigi pedig tollat.
Sajnos már nincsenek itt a Nagyszülők, de azt hiszem mindannyian csodálatos élményekkel gazdagodtunk. Annyira jó volt újra együtt lenni! Ilyen nagyon készültünk az érkezésükre:
...és ennyire örültünk, amikor megláttuk a repülőgépet!
A nagy találkozás előtti utolsó percek nagyon lassan teltek el, de a hosszú idő utáni első ölelések mindenért kárpótoltak! <3
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése