Vikinganya: Ha elmúlik karácsony

Nem tudom, meddig "érvényes" karácsonyról beszélni januárban, de csak most sikerült pár percre magam elé venni a gépet. Az ünnepek alatt tudatosan tartózkodtam mind a telefon, mind a laptop használattól.

A lányokat december 22.-én kiengedtük a földszinti karanténból, bár Giginek ekkor még mindig halvány-pozitív volt a tesztje, 16 nap után. Rögtön el is készítették Pappával az idei mézeskalács-házat. Most is gyönyörű lett, mint mindig.

Másnap délután végre megérkeztek a Nagyszülők és Gomma-keresztanya. Istenem, mekkora boldogság volt!

Ez még a repülőtéren készült Oslo-ban:

Gommát azonnal bevonták a lányok minden tevékenységbe.

A szokásos "kiskarácsonyi" (december 23) menüt ettük: tejberizst vajjal, fahéjjal és cukorral, mellé pedig jávorszarvas szalámit és sonkát. Karácsony reggelét a szintén tradicionális svédasztalos reggelivel kezdtük, ami olyan jó sokáig tart. A két manónk a karácsonyfa tetején csücsült, a fa alatt pedig három ajándék várt minket reggel: egy közös a lányoknak, és kettő közös Pappának és nekem.

Mi egy új étkészletet kaptunk, amivel rögtön meg is terítettük az ünnepi asztalt, a lányok pedig hangszórós mikrofont. Ez egy nagyszerű ajándék volt Jézuskától, hiszen mindig előadnak, énekelnek.

Rögtön használatba is lett véve, a kedvenc műsor, a Maskorama (Álarcos énekes) nyomán.

Aztán ismét karácsonyi csoda történt! Amíg lementünk átöltözni, Jézuska tele tette a karácsonyfa alját ajándékokkal. Én is meglepődtem a mennyiségen. A lányok betegsége miatt részemről elmaradt a karácsonyi vásárlás nagy része, de besegített a magyar, a svájci és a norvég Jézuska is. Pappának sok nagynénije, nagybácsija van, ők is mindig küldenek valamit a lányoknak.

Itt vagyunk mind a heten (plussz egy kicsi) a fa körül - Torres pedig valószínűleg alatta/mögötte. (Talán nehéz elhinni, de ez lett a legjobb nagycsaládi-kép. :D)

Csodás ajándékokat kaptunk mindannyian. De a legnagyobb ajándék mégiscsak az volt, hogy együtt lehettünk mindannyian.

A lányok gyönyörű ajándékokat készítették nekünk.

Ez az ablak a lányok karácsonyi műveivel van tele. <3

Jézuska senkiről sem feledkezett meg!

A karácsonyi menü pedig (szintén a norvég tradíciót követve) bárányborda volt különböző kolbászkákkal, karalábé-pürével, fenyőrügy-zselével és akevitt-zselével (akevitt=norvég pálinka).

A desszert pedig magyar bejgli és zserbó-golyó volt. Tervben volt a zserbó-sütés, de a decemberünk és a karácsony előtti napok nem egészen a terv szerint alakultak - de így is elégedett voltam azzal, amit sikerült megcsinálni. És különben is, együtt voltunk, semmi más nem számított.

A következő napok játszással, legózással, előadásokkal és sok-sok mókával teltek.

Szilveszterkor, a tavalyihoz hasonlóan, délutántól óránként kidurrantottunk egy-egy lufit, amikben egy-egy kérdés volt, amire mindenkinek válaszolnia kellett. Például, mi volt a három legjobb dolog az elmúlt évben, miket tanultál az elmúlt évben, a kedvenc zenéd az elmúlt évben, kívánságok az új évre (Pannusom válasza erre az volt, hogy a családunk legyen egészséges).

Este 8-kor a városban volt családi-tűzi játék. Mi csak a tengerpartra mentünk ki, de onnan is láttuk. Giginek tökéletes volt így, hiszen nem volt hangos.

Ezen az estén is hatalmas énekes-táncos show-t tartottak a lányok.

Panni egy saját dalt is írt (dallammal és szöveggel), amit Gigivel begyakoroltak és előadtak.

Éjfélkor azonban kezdődött a durrogás minden felől. Gigi nagyon félt, ő csak bentről merte nézni, Pappával.

Mi a teraszon voltunk - Gomma-nagynéni délelőtt csinált egy kis hómentes helyet - és ott kapkodtuk a fejünket jobbról balra.

A következő napok "eseménytelenül" teltek, ha lehet ezt mondani. Énekeltünk, játszottunk, ettünk. Na jó, azért esemény is volt: Gigi csodálatos elefánt-szobrot kreált mindenféléből, ami a kezébe akadt.

Január 4.-én pedig nagy napunk volt: végre együtt ünnepelhettük Bogi születésnapját (ez általában csak minden második szökőévben sikerül). Gigi a kis leopárdját adta neki. <3

Ünnepeltünk nagyon finom fülöp-szigeteki különlegességekkel és nagyon finom marcipán-tortával.

Utána a lányok is készültek egy kis születésnapi ünnepséggel.

Bogi Rókinak különösen örült. Ez most "inória" volt, hogy Pannusom szavaival éljek.

Panninak ez volt az első napja az iskolában a betegsége óta. Már nagyon várta. Sámi órán befejezhette a sámi-sátrat (lavvo-t), amit még november végén kezdett el, csak nem volt alkalma előbb befejezni.

De Gigi sem tétlenkedett itthon. :)

Másnap Gommával a Jéghotelbe mentünk. Utána már csak egy napunk volt együtt, ki kellett használni minden percét.

Az utazás előtti este bizony sírással telt. Bogi egy plüssállat-szívecskét hagyott a lányok ajtaja előtt (elment mielőtt felébredtek volna).

A következő napoktól kezdve szinte állandó vadállat-látogatója volt a környékünknek.

Egy kis videó is készült róla:

Ennek a látogatónak köszönhetően Panni szívesen vette a társaságot az iskoláig (és én is nyugodtabb voltam így). Sapi pedig nem sok mindennek örül jobban, mint egy jávorszarvasnak testközelből.

A konyhában is nagy volt a sürgölődés.

Panni vacsorát is készített nekünk.

Voltunk a ház mögött szánkózni is.

Sapival is mókáztak hólapátolás közben.

Panni esténként mindig megágyazott Nagyinak.

Imádom, hogy a családom hóimádó! Nagy szerencsénkre, volt részünk benne bőven. Sapi egyik kedvenc időtöltése a hómarózás volt.

Amíg Pannus iskolában volt, addig Gigus játszott, "bulizott", vagy éppen havat lapátolt. Az irodát egyébként átnevezték "buli-szobává". El lehet képzelni, micsoda "bulik" voltak ott a karácsonyi szünet alatt.

Még a frissen műtött Nagyi sem tudta megállni hólapátolás nélkül. De ilyen segítséggel nem volt nehéz.

Mivel én (nagy bánatomra) el vagyok tiltva a lapátolástól, építettem egy hó-asszonyt a teraszon. :)

A következő pár napban +1-2 fok volt, ezért szegénykém megolvadt. Először csak úgy nézett ki, mint aki a fájásoktól görnyedt meg - aztán teljesen lehasalt.