Koronavírus - másodszor

Nem is hiszem el, hogy ez lehetséges. Még mindig kicsit értetlenül meredek a pozitív tesztre. Mert ha valakibe bőven jutott az előző vírusból, akkor az Gigi volt. Egy kicsit több, mint egy hónappal ezelőtt, december 23.-án még mindig pozitív volt a tesztje. És erre ma megint...

Tegnap Pappa úgy jött haza a munkából, hogy nem érezte jól magát. Nem tetszett, ahogy kinézett, úgy össze volt esve. De betudtuk megint az éjszakai műszakról a nappalira való átállásnak. Csinált is egy tesztet, negatív volt. Estére viszont belázasodott, erős fejfájásra panaszkodott és szárazon köhögött. Az éjszakát nehezen viselte. Mondjuk ezt csak elmondásból tudom, mert én kiköltöztem a kanapéra. Ma napközben se nem evett, se nem ivott, láza volt, és többnyire meg sem mozdult még az ágyban sem, csak aludt. Nincs jól.

Gigusomat itthon tartottuk ma (már tegnap eldöntöttük), ugyanis két gyerek lett koronás a csoportjában és ment haza az óvodából a tegnap délelőtt folyamán. Gondoltuk, maradjon itthon a hétvégéig, nehogy valamit hazahozzon. Ő úgysem kaphatja el - gondoltuk - nem kapott tesztet sem az oviból, ugyanis neki nem kell tesztelnie, mivel már elkapta a vírust az elmúlt három hónapban. Pappa lent volt a hálószobában, én fent a nappaliban Gigivel. Már azt furcsálltam, hogy nem ette meg a reggelijét. Máskor, amint kinyitja a szemeit, rögtön éhen akar halni. Délelőtt lett egy kis hőemelkedése, ami aztán lassacskán kúszott felfelé. Nincs pedig magas láza, éppen csak 38 fölött (máskor ennél sokkal magasabb lázra sem reagál), de mégis teljesen ki van ütve. Fekszik, meg sem mozdul. Néha elalszik. A fejét fájlalja ő is. 

Mivel ugyanazok a tünetei, mint Pappának, aki egyébként ma is negatívat tesztelt, gondoltam, hogy neki sem lehet koronája. Hogy is lehetne? Egy hónapja gyógyult csak meg. Biztos voltam benne, hogy valami más ez, esetleg influenza. De leteszteltem. Azonnal pozitív lett.

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Azon kívül, hogy nem hiszem el, nem sok minden jut az eszembe. Annyira féltem szegénykémet! Hogy lehet ez? Ma három újabb gyerek tesztelt pozitívat az ovis csoportban. De hogy kaphatta el szegény újra, egy hónap után? Úgy sírt a drágám, mikor megmondtam neki. A szívem megszakad érte. Annyira aggódom.

Egyelőre mi Pannival tartjuk a frontot. Én jövő héten mentem volna a harmadik oltást megkapni, ki tudja mi lesz még addig. És az élet fintora, ami annyira igazságtalan, viszont nem egy óriási probléma, ha más szemszögből, reálisan nézem a dolgot. Csak igazságtalan. Szombatra meghívtuk Gigi barátait, egy megkésett születésnapi bulira (ugye a szülinapján koronás volt). Mi ezt a bulit igazából már tegnap lemondtuk, mikor kiderült, hogy van covidos gyerek a csoportban. Gigusom csalódott volt, de megértette. De mondtuk neki, hogy attól függetlenül megesszük a tortát (már nem tudtam lemondani), szülinapos ennivalót eszünk, és megcsináljuk az összes eltervezett parti-játékot. És itt vagyunk: a második szülinapi tortáját fogja izolációban elfogyasztani (hacsak nem betegszünk meg addigra mindannyian). Elvileg 6 nap az izoláció, ha előtte minimum 24 óráig nincs láza. Tesztelni (elvileg) nem kell újra. Mi, a családja, ugyanúgy mehetünk (mehetnénk) munkába, iskolába, ha minden reggel tesztelünk, azt hiszem hét napig. Óvodába is járnak így gyerek, Gigi kis barátnője is. Az egész családja koronás, de őt azért beviszik, reggelente egy negatív teszt kíséretében. 

Jaj, én annyira fáradt vagyok, a szó minden értelmében.