Figyelem!
A nyugalom megzavarására
alkalmas gondolatok következnek!
Este, lefekvés előtt, néztem,
ahogy Pannit viszi ki az apája a fürdőszobába. Olyan nagylány! Milyen icuri-picuri
volt, mikor először a kezembe adták. És most már nagy, igazán nagy. Aztán arra
gondoltam, hogy milyen szerencsések vagyunk. Na meg arra is, hogy két évvel ezelőtt
milyen nagyon szerencsétlennek éreztük magunkat. Bennem egy világ dőlt össze,
mikor megtudtam, nem eshetek spontán teherbe. Pedig minden hetedik pár a
világban ugyanilyen problémákkal küzd. De hát hogy lehetek én ilyen
szerencsétlen, hogy én is pont egy „hetedik” vagyok? Amikor más egy átbulizott
éjszaka után, részegen, fogamzásgátló mellett lesz terhes. Igazságos ez?! A
másik oldalon meg ott van az, hogy aki nincs ebben a helyzetben, nem érti meg. Körülbelül
az idő tájt, mikor mi megkaptuk a rossz hírt, kiderült, hogy a sógornőm babát
vár (és ő sem volt tervezve). Én olyan nagyon féltékeny voltam, és olyan nagyon
igazságtalannak tartottam ezt az élettől! És megértés helyett a családnak arról
a részéről pedig csak azt kaptam, hogy nem baj, ha nekem nem lehet, örüljek,
hogy nagynéni leszek, így is lesz gyerek az életemben.
Minden lombikos
beültetésnél 30% esélyt adnak a sikernek. És mi megcsináltuk! Mi benne voltunk a
30-ban. Hogy is lehettünk ennyire szerencsések? Hogy is lehetünk ennyire
szerencsések, hogy ez a kis manó most itt szuszog a kiságyában? A Jóisten
meghallgatott minket!
Hogy mindez miért is
jutott most az eszembe? Még Bugyin jártam iskolába. Volt pár vagány lány,
akiktől igencsak tartottam – mivel én, hát, hogy is mondjam, elég gyügyüszke
voltam. Egy ilyen "vagány" lány van túl élete első lombikján. Különbözőek voltunk
(vagyunk? nem tudom), de mégis egy a célunk, hogy anyák legyünk. Az én álmom
már teljesült, az övé sajnos még várat magára. Tiszta szívből kívánom neki,
hogy sikerüljön, mert én már tudom, ez az élet igazi értelme. Imádom ezt a
csöppséget, ő a mindenem, érte élek. És most pityergek. Mert boldog vagyok,
igazán boldog (meg biztos a szoptatós hormonok is tesznek rá egy lapáttal).
Csak hogy ne ilyen melankolikusan
zárjam az estét:
Augusztusban esküvőre
vagyunk hivatalosak. Rendeltem magamnak két ruhát az internetről. – mert én úgy
normálisan vásárolni nem tudok, bemenni az üzletbe, kinézni, felpróbálni,
dönteni, nekem lehetetlen. A neten meg megnézem 25-ször ugyanazt a pár ruhát, ami
tetszik, és körülbelül egy hét után megszületik a döntés). Szóval, a ruha
megvan, milyen méretet rendeljek? Van mérettáblázat. Jó. Elő a centit.
Megvan. Mellbőség alapján xxl-es(?) ruha kell, derékbőség alapján m-es(ez oké),
csípőbőség alapján xs-es(?). Hát, 38-ast rendeltem, majd meglátjuk. Ezek
alapján azt hiszem, megállapíthatom, hogy körte-formám van. De még csak nem is
a normális-körte. Az én körtém fejjel lefelé áll!
Tej-jelentés: a tejhelyzetről
csak annyit, hogy ha az ősszel megint tej-krízis lesz Norvégiában, én megoldom!
Pár napja dobtunk ki 20 kiló(!) lefagyasztott anyatejet, mert már nem fért több
a fagyasztóba. Szóval, így állunk.
Csütörtökön megyünk
nyaralni, előtte még írok!
És az én kis bébi-bogyóm,
újszülötten, pár naposan:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése