Panni tegnap volt 19 hetes. Olyan nagylány már! Csak a hasán nem szeret lenni. Egyszerűen tündéri, ahogy hason fekve leteszi a fejét a két keze közé a földre, és így kesereg. Nem szereti, nem tudom miért. Talán azért, mert mindig teli a pocakja. Nagyi vett neki egy szupi hintát – rá van írva, hogy evés után két órával javasolt a használata. Hát, akkor sajnos a mi gyerekünk sosem fogja használni, mert általában másfél óránként eszik. Tudom, a szoptatási tanácsadók biztos megszólnának…
Két ismerősöm is nagyon izgalmas
dolgok előtt áll. Egyikük a jövő héten tesztel lombik után – Istenem, még
mindig emlékszek, milyen szörnyen lassan teltek a napok, órák, percek, mire
végre eljött a teszt napja. Na és az az izgalom, az a hosszú három perc, mire a
teszt kimutatja az eredményt! Nagyon szorítok nekik!!!
Egy másik ismerősöm
kevesebb, mint két héten belül szülni fog – hacsak nem jár úgy, mint én. Ezekre
a napokra is nagyon jól emlékszem. Végigolvastam a bejegyzéseimet erről az
időszakról, hú, milyen türelmetlen voltam! És mennyire nem tudtam még, hogy mi
előtt állok! Épp arra gondoltam egy pár nappal ezelőtt, hogy háát, nem is volt
a szülés olyan vészes………hosszú szünet ………….- gyorsan végigpörgettem az
eseményeket a fejemben – …………… húú, de, nagyon vészes volt!
Szóval furcsa, hogy olyan
érzés, mintha tegnap lett volna, hogy én is ezeket a dolgokat éltem át, és most
itt vigyorog ez a nagy cula az ölemben! De azért ugyanakkor érzem azt is, hogy
jó sok idő eltelt azóta…
Pankának vettünk egy
játszószőnyeget! Nagyon jó befektetés volt, mert imádja a leányzó!
Torkának tetszenek!
Jön hozzánk a Körianyu
látogatóba! VÉGRE!!! Szerintem lassan öt éve már, hogy utoljára nálunk járt.
Nagyon nagy izgalommal tervezem már, hogy miket fogunk majd csinálni!
Csuda-szuper lesz! (itt jegyzem meg, még mielőtt elfelejteném: Bogica, kérlek hozzál
Túró Rudit, meg három tábla oreós Milkát). Szóval, mivel itt lesz a Hugicám,
úgy döntöttünk megkereszteljük Pannimat (vagy várunk megint 5 évet mire megint
meglátogat minket). Pontos időpontunk még nincs, de már folyamatban van a
szervezés!
A hónap sztorija pedig
egy ma reggeli eset. Reggel, ébredés után vittem Pannit a fürdőszobába, hogy
reggeli előtt tisztába tegyem. Mivel elég rosszul aludtam, fáradt voltam, még
fel sem öltöztem, csak a hálóingem volt rajtam. Az szemeim még csak éppen
annyira voltak nyitva, hogy kitaláljak a fürdőszobába, meg a macskán ne essek
át (mert ez most már Torres szokásává vált, hogy minden reggel jön velünk a
füribe). Panniról pizsi le, body felhajtva, pelus le. Mivel a popsija még
mindig nagyon piros (ja, hétfőn megyünk orvoshoz), ezért elég sokat „szellőztetjük”.
Gondoltam, persze, elvan itt ő meztelen popsival amíg anya pisil. Ilyenkor
mindig teljesen magam mellé húzom a pelenkázót, nehogy a lány lepottyanjon (nem
mintha már forogna, de azért fő az óvatosság). Szóval én pisilek, Panni pukkant
egy nagyon, én odafordulok. Erre a gyermekem sugárban úgy lefo..tt, hogy
fültőtől térdig folyt rajtam végig a kaka… azt sem tudtam, mit csináljak…
szegény Torres is kapott belőle (gondolom ez volt az utolsó reggel, hogy jött
velünk). Håvardnak a fürdőszobából ordítottam, hogy jöjjön
segíteni (ő ekkor még aludt, úgyhogy nagyon örült az ébresztésnek)… De közös
erővel tisztába tettük a gyermeket, Torrest és anyát is. És így indult a mai
napunk!
Bocsi, de erről kép nincs…
Pannim egyébként rág ezerrel, mindent, amit ér. MINDENT! Úgyhogy a szoptatás néha nem túl egyszerű… A kis keze is mindig a szájában van, a rágókáit meg szuper-intenzíven rágja. Csak kijön már az a fogacska előbb-utóbb!
És a képek:
Panni kint alszik a babakocsiban, mi meg bentről figyeljük :)
Alváshoz felkészülve :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése