Reggel 8-kor indultunk a reptérre. Mindenki nagyon álmos volt, mert az elmúlt bő hétben Pannim kétszer eszik éjszaka.
A reptéren, amíg vártuk a csatlakozást, egy hires zenész ült mellettünk, és Panka után érdeklődött - aki persze éppen aludt!
Aztán repültünk tovább Oslobol Bergenig, onnan tovább hajóval, aztán még egy darabon autóval. De megérkeztünk!
Pannim még a szokásosnál is rosszabbul alszik, ami egyébként nem csoda, sokan vagyunk, nagy a zaj. A hálószobában 26 fok van, úgyhogy éjszaka is rosszul alszik a drága. Én meg már meg sem tudom mondani, mikor aludtam utoljára 3-4 óránál többet...
Tegnap sétáltunk egy nagyot a jó időben. Az úton visszafelé Panka persze már türelmetlen volt, úgyhogy Apa és én végig énekeltünk, felváltva magyarul és norvégul.
A kikapcsolódást meglehetősen megneheziti egy másfél éves uncsitesó, aki a leghiperebb-elevenebb gyerek, akit valaha láttam. Nem akarok nevelési dolgokba belemenni, de állandóan arra biztatni egy köhögő, taknya-nyála-egybefolyó gyereket, hogy puszilja szájon(!) az én csöppségemet, nekem valahogy nem nagyon oké... Arról nem is beszélve, hogy szerintük az is tök normális, hogy fejbe rúgja, üti, csípi Pannit, vagy éppen véletlenül ráesik vagy felébreszti, mikor végre elaludt. Szóval egy ideg vagyok állandóan...
De reméljük strapabíró a lány, és átvészeli ezt a hetet sérülések nélkül :)
Megpróbálok feltenni pár képet, és még jelentkezek, ha tudok :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése