Hazaértünk - de hogyan...

Tegnap hazaértünk. Pannim már lefeküdt, én vettem egy forró zuhanyt, és végre jól érzem magam. Megnyugodtam. Itthon vagyunk, itt már semmi bajunk nem eshet. Mert amin tegnap és tegnapelőtt keresztülmentem, azt nem kívánom senkinek… Csütörtök reggel ért el minket a hír, Norvégiát terrortámadás fenyegeti. A nap nagyrészét a tv előtt töltöttük, vártuk a fejleményeket, de nem sokat tudtak mondani. Mi hárman, két gyerekkel, meg azon tanakodtunk, ugyan mit csináljunk. A lehetőségeink a következők voltak:

1. Elhalasztani a hazautat, és várni – de meddig? Napokat, heteket, egy hónapot? Azt mondták, hogy a támadás a következő napok egyikén várható.
2. Busszal hazamenni – ez kb. egy hétig tartana, ami egy 5 hónapossal és egy „hiper” gyerekkel nem tűnt túl jó ötletnek.
3. Hazamenni bérelt autóval.
4. Mindent úgy csinálni, ahogy terveztük.

És ez utóbbinál maradtunk. Mert a norvég ember nem fél! Mindenki pozitív, mondván, hogy a rendőrség mindent megtesz annak érdekében, hogy megelőzzék a dolgot. És ha ők azt mondják (mert egyébként ezt mondják), hogy nyugodtan csináljon úgy mindent az ember, mint előtte, utazzon, jöjjön-menjen, akkor mi úgy is teszünk. Hát, hagy ne mondjam, hogy az én magyar virtusom egy hasmenéssel társított ébren és sírással töltött éjszakát biztosított nekem. Nagyon féltem. Persze drága kicsi Pannim érezte ezt, és velem együtt ébren töltötte az egész éjszakát. Megkérdeztem a nyugdíjas-háziorvos-nagynénit, hogy van-e nála bármi nemű nyugtató, amit szoptatás mellett is bevehetnék. Norvég lévén a válasza az volt, hogy inkább igyak meg egy pohár bort. Mivel az idegességtől enni sem tudtam, így, ha egy pohár bort megittam volna éhgyomorra (másfél év után először!) akkor engem is cipelhetett volna Håvard, nem csak Pannit… Azzal nyugtattam meg magam, hogy a Jóisten úgyis vigyáz ránk!

A hajóúton minden rendben is volt, a bergeni kikötőben viszont nagyon rossz volt várakozni. Aznap kezdődött egy vitorlás-fesztivál, hangos zene, tömeg, na meg rendőrök – én meg csak szorítottam Pannit magamhoz, és vizslattam mindenkit. A repülőtéren is minden rendben ment, Bergenben is és Oslóban is. Viszont hatalmas fegyverekkel a kezükben sétáló rendőrök jöttek-mentek, tűznyitásra készen. Úgy érzem, hiába próbálom leírni milyen is volt, nem tudom. Még a hideg is kiráz, ha rá gondolok. De megérkeztünk Altába. Igaz, a pilóta olyan keményen tette a gépet, hogy valaki sikítani kezdett a gépen. Panni egész nap nem kakilt, de a repülőn úgy bekakkantott, hogy az egy dolog, hogy neki mindene olyan lett, de nekem is végigfolyt a felsőmön meg a nadrágomon is! Nem semmi a csaj! Viszont attól a perctől kezdve, hogy az autónkba beültünk, Pankám csak vigyorgott meg nevetett! És ezt egészen lefekvésig abba sem hagyta. Körülbelül ez idő tájt, egy rohamosztag szállt ki Altába!!! Valaki betelefonált a rendőrségre, hogy két feketébe öltözött, gyanús alak megy le a sziklák között a tengerpartra. A fegyveresek megérkeztek, a gyanús alakok pedig – mint utólag kiderült – csak helyi lakosok, akik pecázni mentek…

A nyaralásra visszatérve – és az utolsó napot leszámítva – egész jó volt. Kivéve, hogy négy éjszaka 29 fok volt a hálószobánkban. Pannikám alig aludt valamit – persze mi sem sokat. Olyan sokat hallottam ez alatt az egy hét alatt, hogy azért nem alszik, mert nem elég laktató már neki a tejem, hogy komolyan gondolkozni kezdtem rajta, vajon tényleg ez a baj? De örömmel jelentem, hogy az első itthon töltött éjszakáját ébredés nélkül végigaludta!

Panni pancsolt Bendik kismedencéjében és egy rögtönzött kiskádban is, és nagyon imádta! Már alig várom, hogy elkezdjük a bébiúszást!

Pannikának ma van a névnapja! Megünnepeltük egy extra-hosszú fürdéssel és vízfröcsköléssel! Na meg a kedvenc cicijéből kapta a vacsorát!

Hétfőn töltötte be az öt hónapot! Jövő héten viszem majd oltásra, akkor majd megmérem, de szerintem már hét kiló körüli a kisasszony. Már nagyon ügyesen átfordul a hasára, és erős is, ügyesen kinyomja magát! És már párszor – szerintem csak véletlenül – de már vissza is fordult a hátára. Nagyon figyel mindent és mindenkit, a repülőn is egyfolytában a szomszéd fiúval flörtölt… Nekünk meg huszadikán volt a hét éves évfordulónk!

A mai nap nyugisan telt, nagyjából kipakoltam a bőröndből, holnapra már csak apróságok maradtak. Sétáltunk egy jót, quesadillát ettünk vacsira, és mindjárt megyek aludni. Remélem ma is olyan jó éjszakánk lesz, mint tegnap volt!

Holnap, ha lesz időm, felteszem picasara a képeket. Addig is, egy kis ízelítő:

Bergenben, még odafelé:

 Pannika kiszívta anya állát:

Apa fogott nekünk 6(!) tarisznyarákot!

 Kimerülten.

 Bendik.

 Közös ivászat.

 A Ló-hegy.

Sok üzenetre nem válaszoltam az elmúlt két hétben, ígérem pótolom ezt, amint tudom :)