Dájdájdáj

Végre eljutottam odáig, hogy bekapcsoljam a gépet, és leüljek. Az elmúlt napokban az estéink azzal teltek Panni lefektetése után, hogy összerakjuk az új tv-szekrényt/komódot, amit vettünk (de titokban megjegyzem, hogy a karácsonyi ajándékokon is dolgozom). Jó sokszor összeszólalkoztunk amíg raktuk, mert ugye két nagyon okos és erős akaratú ember vagyunk - el is készültünk, csak nem lett jó, úgyhogy az egészet szét kell szedni...  Három léc nem úgy lett betéve, ahogy kellett volna. De Havard azt mondta, majd az egyik barátjával szétkapják és összerakják rendesen amíg mi Pannival hazautazunk. Azért megmutatom, szerintem nagyon szép lesz!

Ma egész nap szakadt a hó, nekem egész nap fülig ért a szám. Imádom! Pannikát is sokszor odavittem az ablakhoz, hagy csodálja ő is - nézte is a drágám, tátott szájjal. Elég hidegek voltak az elmúlt napokban, csontfagyasztó-hideg-széllel. Sokat beszélünk arról, hogy is csináljuk, milyen hidegbe visszük ki Pankát - mert ugyanis mostanában csak kint hajlnadó aludni a babakocsiban. A helyiek azt mondják, hogy -30 fokig nyugodtan ki lehet vinni a gyerekeket, de harminc alatt már nem. Hát nekem ez kissé drasztikusan hangzik - gondolom Nektek is - amikor nekem már -20 fokban is összeragad az orrom a hidegtől. Szóval ez igazából egyértelmű volt, hogy olyan hidegbe - legalábbis amíg ilyen pici - nem altatom kint. Úgyhogy -10 fok lett a döntésünk. Erre valamelyik nap Havard kiment Pannival sétálni, mikor visszaértek, kint hagyta a teraszon, mert aludt. Jön be, kérdezem milyen hideg van kint. Ő mondja, hogy hát, eléggé. Kérdezem hány fok van. Mondja, hogy nem tudja, mindjárt nézi a telefonján. -12 fok... Jó, akkor egyezünk meg ebben, ez az új hideg-határ. Egyébként kimondottan erre a klímára kifejlesztett babakocsink és télizsákunk is van, na meg gyapjú ruházat. Mikor behozzuk, mindig finom meleg mindene, úgyhogy biztos, hogy nem fázik! De ez is közrejátszik abban, hogy nem akarom még oviba adni januártól - bár még mindig nem egyeztünk meg ez ügyben - mert ők -30-ig bizony kint altatják a gyerekeket és kiviszik őket játszani (hacsak nem asztmás, mert őket csak -20ig viszik ki). Ha még nem tud menni? Nem számít, leültetik a hóba, hagy játszon! De itt azért azt is megemlítem, hogy a kinti-ruhája/overálja is szuper meleg.

Hogy szent legyen a családi béke, kipróbáltuk az üveges bébikaját. Először az itteni nagy kedvencet, a húsgolyó krumplival, barnaszószban. Úgy voltam vele, először megkóstolom én, csak hogy tudjam, mit adok a gyereknek. Hát, nekem nagyon nem jött be...filóztam is nagyon, hogy odaadjam-e a gyereknek. De úgy gondoltam, adok neki egy esélyt. Pannikám szegénykém az első három kanál után eszméletlenül öklendezett, utána pedig addig sírt, amíg ki nem vettem az etetőszékből. Hát, ez nem jött be. Pár nap múlva, gondoltam, próbálok egy másikat. Ez szintén egy gyakori norvég étel, zöldséges dolog, ezt biztos megeszi, hiszen minden összetevőjét kóstolta már. Tévedtem. Öklendezett megint, csak most két kanálig jutottunk csak el. Hozzáteszem, hogy ezt is megkóstoltam, és annak ellenére, hogy elvileg teljesen más összetevői voltak, az íze dettó mint a másik. Már megvettem a következő kettőt: pisztráng krumplival, és teljeskiőrlésű lasagne. Majd meglátjuk, mikor veszem rá magam, hogy újra megpróbáljuk... Úgyhogy főzök úgy mint eddig, magunknak is, Panninak is. Kétszer csináltam már úgy, hogy főztem húslevest, és azt turmixoltam le a csajnak, na az nagyon bejött neki!

Hát, milyen szörnyű élményben volt részem! Egyedül voltunk otthon Pankával körülbelül tíz perce (apa a munkahelyi kiránduláson volt), a földön pörgött-forgott, jásztott mindenfélével. Öt másodpercre mentem ki a konyhába, hogy behozzam a poharam (négy-öt méterről van szó), és hallom, hogy Panni fuldoklik. Gyorsan felkaptam, fejjel lefelé fordítottam, és elkezdtem ütni a hátát. Szegénykém csak köhög, köhög. Aztán egyszer csak jobb lett. Biztos csak pár másodperc volt, de nekem rettenetesen hosszú időnek telt. Próbáltam mindent felidézni, amit erről olvastam, mit is kell csinálni. Az volt egyfolytában az eszemben, hogy nem szabad pánikolni, mert akkor megijed a gyerek is. Hát a helyzethez mértem igyekeztem higgadt maradni. Panni abbahagyta a köhögést, leültettem az ölembe és belenyúltam a szájába. Hát nem hittem a szememnek, egy rágógumis papír volt a szájában! Még jó, hogy Havard nem volt itthon, mert biztos leszedem a fejét ha a közelben van (tudni kell, hogy a nikotin-vágyát rágógumizással enyhíti). Megnyugodtunk - főleg én, Panni nem nagyon vette fel a dolgot - de nekem egész éjszaka ez járt a fejemben.

A lány szuper-gyorsasággal fejlődik! Pár napon belül mászni fog - szerintem - mert már nagyon ügyesen felhúzza magát négykézlábra és így ringatózik előre-hátra. Olyan erős lett, hihetetlen! Ha hanyatt fekszik, és lefogom a lábait, hasizmból felül! Egyik napról a másikra rengeteget fejlődik.

És a szája sem áll be a lánynak, mostmár magyaráz amint kinyílik a szeme! Tündéri jópofa! Persze, mikor felvenném videóra, na olyankor bezzeg hallgat! De itt egy kis ízelítő:

Két napja egy furcsa szokást vett fel a lány, kifújja az ételt a szájából, amint belekanalazom. Nem azért, mert nem ízlik, csak bohóckodik. Ez különösem mókás, mikor céklát eszik, és fújja mindenfelé a piros pürét. Tegnap mikor megjöttem a lánnyal a sétálásból, párom kérdezi, hogy te így voltál kint? Mondom, így, mi a baj, kócos vagyok? Azt mondja, nem, csak teli van az arcod piros cékla-foltokkal... Na eztán majd arcot mosok! Másik vicces evős-sztori. Megbeszéltük, hogy akárhogy is, de nem nevetünk azon, ha Panni kifújja az ételt, mert akkor csak bíztatjuk. Komolyak leszünk, és azt mondjuk, nem szabad. Hát Panni persze kifújja a vacsorát, apja rászól, hogy nem szabad. Panni erre ránéz az apjára, és "mérgesen" azt mondja: PAPPA! Hát én azt hittem lefordulok a székről, miközben próbálom a komoly anya látszatát kelteni, de belülről majd szétrobbanok a nevetéstől!

A héten kávézóba mentünk! Igen, jól hallottátok! Előtte se nagyon jártunk (ez nagyon norvég dolog, hetente legalább kétszer kávézózni), de most elmentünk Pannival. Hú, de nagyon fini kávét ittam, a tortáról már nem is beszélve!

Holnap halloween, úgyhogy bevásároltunk édességből, mert itt szokás ez a beöltözés dolog. Tavaly is nagyon sok gyerek jött, elosztogattam több, mint egy kiló cukorkát.

Torres az ideiglenes "tv-szekrényen" is talált magának helyet:

Zárásként itt van a mi kis tök-hercegnőnk :)