Orrszívó-porszívó és a náthás gyerek

Ez is utolért bennünket, az első nátha!
Pannikám hősiesen kibírt másfél hónapot Magyarországon betegség nélkül, ahol az egész család vagy náthás volt, vagy köhögött, vagy valamilyen ehhez hasonló kórságban szenvedett. Viszont két nappal a visszaindulás előtt kicsi Panni náthás lett. Szerencsére semmi más baja nem volt (nincs), csak az orra folyt, de az rendesen! Hát, be kellett vetnem az orrszívó-porszívót, mert a kézi szívók nem hoztak ki semmit. Nagyon tartottam ettől a porszívó-dologtól, olyan ellenérzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Persze rájöttem az első használat után, hogy a célnak fantasztikusan megfelel, de a gyerek visít, mint egy kutya, amint bekapcsolom. Ahogy sűrűsödött a váladéka, előkerült a tengerisós és a Salvus-vizes orrspray is - hagy ne mondjam, ezek sem arattak nagy sikert. A jókedvét, szerencsére, semmi sem tudja elvenni (na meg nem is engednénk).

Azóta lassan eltelt egy hét, még mindig kicsit taknyos a lány, de már jobb a helyzet. És mostmár az orrspray-tánccal egybekötött orrspray-dal utáni két spricc-spriccet követően Panni már profi módon szívja fel az orrsprayt az orrába. Ezután jön a porszívó, amitől már egyáltalán nem fél, sőt! Amíg anya szívja a cicákat a nóziból (vagy ahogy apa hívja őket: katicabogarakat), Panni ügyesen fogja egyedül a porszívó csövét és segít anyának!

Kedden indultunk vissza Norvégiába. A reptéren könnyes/csókos búcsút vettünk a nagyszülőktől:

Az út most is két napot vett igénybe, de ez alkalommal nem bántuk! Oslo-ban meglátogott minket két nagyon jó barátunk, akikkel (a távolság miatt) már régóta nem találkoztunk. Nagyon-nagyon jó volt őket újra látni! Persze a csajsziért ők is teljesen odavoltak :) Másnap a reptéren is jól szórakoztunk, pedig elég korán volt:

Az úton Panni elég nyűgös volt. Álmos is volt szegény, na meg az egy helyben ülés, az neki már nagyon nem megy. Az előttünk lévő fakkból körülbelül kétszázszor vettük ki és tettük együtt vissza a repülős-magazint, a menekülési útvonalat és a hányós-zacskót. Aztán a repülőgép falának ütögetése és egy kiflicsücsök majszolása közben egyszercsak kidőlt a lány.

Kedves kis otthonunkba megérkezve eszméletlen hideg fogadott bennünket! Pedig egy barátunk felkapcsolta a fűtést két nappal az érkezésünk előtt. Azt tudni kell, hogy amíg távol voltunk, Altában -20 foknál melegebb nem volt, de inkább a harminc felé húzott a hőmérő, sőt, még az alá is ment. Ami a helyzetet még sötétebbé tette, hogy a fürdőszobában tönkrement a padlófűtés, úgyhogy itt fűtésünk egyáltalán nem volt... Az összes radiátorunk(amiből össz-vissz kettő van) harminc fokon dolgozott, Havard pedig rögtön befűtött a kályhába. Hiába volt már a szobában jó idő, a parketta nagyon hideg volt (Panni meg ugye már nem marad a 'kijelölt helyen'). Mivel a fürdőszobába be sem tudtam menni, olyan hideg volt, másnap elmentünk egy radiátort venni oda. Nagy meglepetésünkre, a radiátor hiánycikk lett a nagy hideg miatt! (Mind a) Három üzletben voltunk, az utolsó helyen volt még kettő. Az egyik hatalmas, ami a mi igen csekély méretű fürdőszobánkba meglehetősen nagy lenne, a másik pedig egy nagyon modern, körülbelül 25 különböző funkcióval ellátott, kisebb radiátor. Hát, ez utóbbit választottuk, helyhiány miatt. Három napja fűtünk, már-már kellemesnek mondható a hőmérséklet.

Havard rögtön munkával kezdett, úgyhogy én meg egyedül vagyok a lánnyal. Hát, mit mondjak? Otthon mindig legalább két másik ember volt a közelében (rajtam kívül), aki minden kívánságát leste, lefoglalta, szórakoztatta. Visszajöttünk, és Panni teljesen fel van pörögve! Állandóan pakol, de nem is akárhogy!

Szégyen, nem szégyen, rettenetesen ki vagyok merülve. Ráadásul éjszakázunk rendesen! Panni csak mellettem hajlandó aludni, és legalább ötször szopizik éjszaka. Ugyanolyan fázisban vagyunk megint, mint 5-6 hónapos korában. Akkor is megoldottuk, most is meg fogjuk oldani. Csak megvárom, hogy a náthája elmúljon.
Egyébként pedig nagyon jól megvagyunk, hihetetlen milyen okos lett az én pici babám! Kivittem Pannit és egy szatyornyi szennyest a fürdőszobába (szatyorba vittem, mert a szennyestartót és a gyereket nem tudtam egyszerre kicipelni). A fürdőszobában leültünk a szőnyegre, Pannikám egyenként kivette a szennyest a zacskóból, odaadta nekem, én meg betettem a mosógépbe! Na jó, pár dolgot a háta mögé dobott, de a legtöbb ruhadarabot a kezembe adta. Minden nap elcsodálkozok rajta, milyen nagy már!

Nekem hétfőn kezdődik a suli, ami az éjszakázások miatt (is) elég nehéz lesz. Na meg nem keveset kell majd tanulnom.

Magyarországon Panni egy újabb barátnőre tett szert (azt hiszem anya is), aminek nagyon örülök. Mostmár (legalább) 3 korabeli magyar barátnője is lehet :)

Pár kép még otthonról:

Bogica ruhájában, Ircsi babával:

Bogica ruhájában, Bogicával:

Nézd, Anya! Nem fél tőlem a cica! (és tényleg nem!)