Anya, ne hagyj itt!

Először is nagyon boldog új évet kívánok Mindenkinek!

Egy kis frissítés Pankánk méreteiről: pénteken lesz 46 hetes, 71,5cm és 8200gramm (körülbelül, mert a fürdőszobai mérlegen mértük).

A szilveszterünk nagyon jól telt, kártyáztunk, sokat nevettünk. Bár 11-kor már azt mondtuk, hogy hú, még egy óra, addig már biztos nem bírjuk ki :) De kibírtuk! Éjfélkor még pezsgőt bontottunk, de abból én már nem ittam. A bólét viszont megkóstoltam, de olyan erős volt, hogy majdnem fejre-álltam tőle! De az is lehet, hogy csak a már majdnem két éves absztinencia miatt éreztem így :D Aztán kezdődött éjfélkor a tűzijáték. Olyan hideg volt kint, és olyan fáradtak voltunk, hogy ki sem mentünk nézni. De Panka bébiőrét annál inkább! Féltem nagyon, hogy majd felébred a nagy durrogásra, de csak forgolódott szegénykém. Érdekes, hogy eddig mennyire szerettük a tűzijátékot, most meg azt vártuk, hogy mikor lesz már végre vége. Arra gondoltam, hogy tavaly ilyenkor kimentünk Haavard-ral a ház elé (pedig igencsak hideg volt), jól bebugyoláltam a nagy pocakomat, és úgy néztük a színes lövöldözést mindenfelé. Viccelődtünk is vele, hogy a mi gyerekünk ezt a zajt is végigalussza, mert meg sem mozdult a pocakban - és tessék, egy évvel később is aludt, mint a bunda :) Még egy utolsó makaó-partit lejátszottunk, és fél egy körül mindenki lefeküdt.

Az új év első napjai elég fáradtan teltek. Mióta kiengedtek a kórházból, Panninak eszméletlen anya-hiánya van! Napközben még csak hagyján! Mindig látnia kell, a közelében kell, hogy legyek, különben sírva fakad. Vagyis inkább a cici kell, hogy a közelében legyen. Ugyanis az én 10 hónapos nagylányom óránként kéri a cicit! Nem is kéri, inkább követeli! Ha nem adom neki rögtön, előszedi saját maga (ami elég ciki, ha valaki van nálunk).

Az éjszakák viszont rettenetesen nehezek! Panni nagyon nehezen alszik el este, hajnali egykor pedig felébred, semmi vigasztalás nem segít, csak, ha beteszem magam mellé a nagyágyba, és cicit kap. Utána olyan szorosan furakodik mellém, ahogy csak tud, és úgy alszik el. Aztán, ha szerencsém van, egy óra múlva, ha nincs, negyed óra múlva újra ébred, és cicit követel. És így telik az éjszakánk. Mit mondjak, nem vagyok valami friss... De úgy veszem észre Pannin, hogy nagyon fél attól, hogy megint elmegyek, vagy hogy nem szopizhat többet. Szörnyű volt az az érzés, amikor olyan nagyon szopizott volna, és nem engedhettem meg neki. Ezért hagyom most neki annyiszor, ahányszor csak igényli, nappal is és éjszaka is. Aztán majd szépen lassan visszaveszünk a dologból. Annak ellenére, hogy ilyen sokat iszik, mégis nagyon bogyózik szegény, pedig etetem sütőtökkel, édesburgonyával, aszalt szilvával, körtével is. Már adtam neki pár kanál paraffin olajat, hátha az segít.

Január 4.-én volt az én "kicsi" Hugicám, Körianyu 25. születésnapja. Ezt is természetesen jó magyarosan, rengeteg étellel ünnepeltük, és egy cukormentes máktortával a Szamos-cukrászdából.

Panni nagyon élvezi, hogy zajlik az élet körülötte, mindig más szórakoztatja. Nem is tudom, mit csinálok majd vele jövő csütörtöktől, mikor újra egyedül maradok vele... Lefoglaltam a visszaútra a jegyeket, egy hét múlva indulunk (az út persze megint 2 nap lesz, de most velünk lesz Apa is, így sokkal könnyebben fog menni).


Ugye írtam, hogy Panka elkezdett mászni, hát itt a vicces háttérsztori. Mikor Panni először hasra fordult, én pont a fürdőszobában voltam, Haavard pedig azt hitte, hogy én fordítottam hasra. Szóval erről lemaradtunk. Mikor először felült, mindannyian a nappaliban voltunk, és a gyereket figyeltük, mégis valahogy 2 másodpercre nem néztünk oda, és már ült is! Erről is lemaradtunk! Panni akkor kezdett el mászni, amíg én kórházban voltam, Apa még Norvégiában. Bár a nagyszülők próbálták eltitkolni, de mikor annyira erősködtek, hogy tegyem már le a gyereket a földre, hátha csinál valamit, az elég sokat mondott :) Szóval erről is lemaradtunk. Már kezd megkapaszkodni dolgokban, nagyon ügyesen térdel, próbálja felhúzni magát, de még nem elég erős ahhoz, hogy felálljon. DE már le sem merem venni róla a szemem, nehogy lemaradjak erről is. Pedig telefon nincs is a kezemben napközben (átkozom ezeket az okos-telefonokat, mert teljesen függővé teszik az embert), mert elhatároztam, hogy mikor Panni is látja, én nem nyomkodom - kivéve ugye, ha Skype-olunk valakivel. Próbálom a zavaró tényezőket kiiktatni a napirendünkből. Panni kapott Bogicától karácsonyra pár nagyon jó gyerekdalos cd-t, inkább azokat hallgatjuk és énekelünk.

 És hintázni is imádunk!

Hát még pakolni!

Most pedig egy nagyon izgalmas dolog csak Nektek! Hamarosan elérjük a 10000 klikket az oldalon! Ennek örömére, úgy gondoltam, hogy kisorsolok valamit az olvasók között. Mivel a neveteket kisorsolni csak úgy tudom, ha Like-oljátok Vikinganya Facebook-oldalát, ezért aki ezt még nem tette meg, most még pótolhatja:

Ide kattintva tudtok Like-ot nyomni

A nyeremény pedig ez a Horgooka fogzós-nyaklánc:

Akik még nem hallottak a fogzós ékszerekről, egy korábbi bejegyzésemben olvashat róla:
Babahami nyakláncok

Mivel nem biztos, hogy mindenki részt szeretne venni a sorsoláson (bár nem csak kisgyermekes anyukáknak ajánlom, hanem bárkinek, akinek a rokonságban, ismerősi körben baba van), ezért így fogjuk csinálni: aki szeretné megnyerni ezt a nyakláncot, az ossza meg a Facebook-os oldalt (a névjegy sorában található három pontot kell lepörgetni és úgy megosztani), és írjon egy comment-et a falra. Sorsolás februárban! De még pontosítok! :)

A továbbiakban írok majd rövidebb "téma-bejegyzéseket", pirospopsi, fogzás, alvási-nehézségek és társaik. Aztán majd megvitathatjuk, kinek mi vált be :)