Az idén rendhagyó volt a húsvét, több okból is. Először is, itt van ez a "buta koronavírus" - ahogy Pannikám hívja. Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Néha meg mindkettő sír. Megvisel mentálisan a dolog, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Minden reggel, mikor felmegyek a lányokkal reggelizni, a vendégszobára nézek. Ott most kéne, hogy legyen egy kinyitható kanapé, és két nagyszülő, aki alszik benne. Ehelyett most rá van csukva az ajtó, és amit nem tudok hová tenni, azt oda beviszem. Ez most olyan kupis-szoba. De minden reggel bemegyek, kinézek az ablakon. Ez lenne a "ma reggeli kilátás", amire Nagyi és Sapi felébred. Nagyi imádná a havat. Sapi pedig lefoglalná magát a hólapátolással. Tegnap megkérdezte, hogy voltunk-e már kint a teraszon. Mondtam, hogy még nem, mert magasabb a hó, mint a korlát. De ő már biztos megoldotta volna!
Nagyon hiányoznak, annak ellenére, hogy minden nap beszélünk. Ilyenkor érzi az ember, hogy mennyire hiányzik az érintés, az ölelés, csak az, hogy megfoghassuk egymás kezét. Mindenkiét. Az egész Családét. Csak egyetlen ölelést, csak egyetlen simogatást adhatnánk és kaphatnánk. Tudom, hogy a következő "első" öleléseket sosem fogom elfelejteni! Drága Gomma is próbálja aktiválni a lányokat, de nem nagyon hajlandók a digitális kommunikációra, legalábbis nem sokáig. Még költözködés közben tartott nekik egy kis online testnevelés órát.
Gommával az ősszel találkoztunk legutóbb, nem tudom, vajon a nyáron láthatjuk-e egymást. De próbálok arra összpontosítani, hogy a karácsonyt az idén itt töltjük nálunk, együtt, az egész Család!
A "buta koronavírusról" elég is ennyi. Az amputált húsvét azonban nem csak a vírus hibája. Ugyanis az idén valahogy a dekorálás is elmaradt. Pedig épp azt mondtam, valószínűleg soha nem leszünk többet itthon, mint most, mégsem maradt rá idő. Vagy inkább energia. Az idén nincs nyúlfa, nincs húsvéti terítő, nincs tojásfestés. Ezeknek egyik oka az, hogy még nem találtam meg a megfelelő dobozokat, a másik pedig az, hogy most más volt a fontossági sorrend. Bár kalácsot sütöttem, de húsvétra pont elfogyott. Azért a lányokkal kreatívkodtunk kicsit, elkészítettük a dekorációkat, amik az ovis csomagban voltak.
Megvolt a szokásos húsvéti tojás-keresés is, szokás szerint, kint a hóban. Emlékszem, tavaly olyan kevés hó volt már ilyenkor, hogy féltünk, nem lesz hová elrejteni a tojásokat. A nyuszi az idén is huncut volt, jól elrejtette a meglepetést. Még jó, hogy répa-nyomokat hagyott maga után!
Süt a nap!
A tojásokat az előtte készített "kerti-bútoron" bontották ki a lányok.
Nagyon sokat dolgoztam ám vele!
A lányok segítenek mindenben, a bútorszereléstől kezdve a sütésig.
Itt például épp a kalács készült.
A sütésről csak annyit, hogy az új sütő és én még nem vagyunk egy hullámhosszon. Még nem egészen ismertem ki. Be is vallom őszintén, az első kenyerem a kukában landolt. De azért már kezd alakulni a kapcsolatunk (mármint a sütő és köztem).
Giginek alakul a szobája, Pannié még nem nagyon.
(a sátor egyelőre vándorol)
Viszont Panni ágya nagyon népszerű. Eddig nálunk soha nem volt macska az ágyban, de most Torres szinte ki sem akar kelni Panni ágyából. Néha még a takaró alá is bebújik, hogy nehogy meglássuk.
Ügyesen megtanulta a cica-ajtó használatát is. Először ott ült az egész család az ajtó előtt, és izgatottan vártuk, hogy vajon sikerül-e neki.
Ügyesen rászoktak a lányok a délutáni alvásra is, bár egy kis megvesztegetés is kellett hozzá. Isteni finom húsvéti tortánk volt (ezt nem én sütöttem), és abban egyeztem meg velük, hogy aki ügyesen lepihen egy kicsit, az utána kap tortát. Pikkpakk elaludtak mindketten.
Vagyis mindhárman.
A beköltözésünk utáni harmadik éjszaka már mindenki a saját ágyában aludt (bár megmondom őszintén, én nagyon élveztem, hogy egy szobában aludtam a lányokkal). Pappa a húsvéti ünnepek alatt is dolgozott, és ez az egyedül alvás az új házban, új zajokkal és neszekkel, hát.... volt aki félt egy kicsit (nem a lányok). Bár Gigi egyik éjszaka, mikor bementem hozzá, azt mesélte, hogy ő fél a bácsitól, aki az előbb bejött a szobájába, és utána az ablakon kiment... Panni pedig a vulkánoktól fél, és azért nem tud elaludni. Szóval több-kevesebb sikerrel mindenki a helyén alszik. Vagyis aludna. Én már egy hete nem tudok. Amióta megkaptam a gyógyszert az arcüreggyulladásra, azóta nem alszom (elvileg a gyógyszertől van). Többször volt már ezek után, hogy hirtelen leesett a vérnyomásom is, de nem tudom, miért. Egyik este olyan erős szédülés jött rám, hogy alig bírtam a fürdőszobáig eldülöngélni mielőtt kidobtam volna a taccsot. Csak éppen az nem javul, amire a gyógyszert szedem. Nagyon jó lenne végre túlleni ezen, mert úgy érzem, már hónapok óta nem voltam teljesen egészséges.
A hóban is játszunk, ugyanis abból még mindig van bőven. Én egy ideje mondogatom, hogy ez az eddigi legjobb tél Altában, imádom, hogy még mindig esik a hó. Erre pont mondták a hírekben, hogy ennyi hó Finnmarkban még sosem volt. Április 1.-én 280 cm hó volt Øksfjord-ban (ahol a tengerszint feletti magasság 10 méter, tehát nem egy magas helyről van szó). A hó pedig azóta is hullik.
Még hónyulat is csináltunk!
Gigi adott neki nevet: "A bárányhimlős húsvéti nyúl"
Azért bent is megy a móka!
Olyannyira, hogy Panni már 5 nadrágját és egy harisnyáját lyukasztotta ki mióta ideköltöztünk.
A Sarkifény-katedrális Virágvasárnappal kezdődően minden nap feltöltött egy rövid, kimondottan gyerekeknek szánt istentiszteletet. Panni izgatottan várta mindig a 11 órát, mindig együtt néztük hárman lányok. Nagyon jó volt! Volt egy Facebook oldaluk is, ahová mindig feltöltöttek aranyos, könnyen elkészíthető dolgokat. Panni készített például "remény-madarat" :)
Rájöttem, hogy a színes falak előtt, nagyon jó képeket lehet készíteni a lányokról :)
A locsolkodás az idén rendhagyó volt. Pappa locsolt meg minket reggel, miután a munkából hazaért.
Panni: "Gigi, gyere, a Pappa meglocsol minket!"
Gigi:" Neee, nem akarom! Én nem szeretek vizes lenni!"
Panni: "Jaj, nem úgy locsol meg!"
Sapi is meglocsolt minket, a szokásos versével. A lányok talán erre készültek a legjobban, még tojást is készítettek elő. Panni azt mondta, hogy ez most majdnem olyan, mint egy igazi húsvét. (a videón az orrszívást nézzétek el, én bőgtem...)
Sms-en és videóüzeneten keresztül is voltak locsolóink. Lali volt az első, még ágyban voltunk. A lányok válasza a kérdésre, hogy szabad-e locsolni:
Panni: "Szabad, szabad" (Boribon és Annipanni után, szabadon)
Gigi: "Engem nem!"
Este érkezett még két nagyon fess locsolónk! <3
Áldott húsvétot mindenkinek! Legyen az egészségben, és szeretetben gazdag! Vigyázzunk magunkra, és egymásra!
Képekkel zárok most is - az elmúlt napok, bentről.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése