Vissza a télbe - de a szívünk oda vágyik, ahol 6 éve ilyenkor voltunk

Ma reggel újra télre ébredtünk. Vagyis én már éjszaka is láttam, minden alkalommal mikor Gigihez mentem. Túl sokszor is. Egészen pontosan nyolcszor. Vagy kilencszer vagy tízszer. A helyzet az, hogy egészen pontosan nem tudom megmondani. De olyan szép volt! Mármint a hó. Amikor sikerült ráfókuszálnom félálomban, szédülve. Már nincs teljesen sötét éjszaka, a hóesést pedig megvilágították a kinti lámpák narancssárgás fénye. Varázslatos volt! Viszont az éjszaka folyamán a szél annyira felerősödött, hogy a ház olyan hangokat produkált, amiket eddig még nem hallottunk...
A hó pedig, ami nagy nehezen megfogyatkozott a teraszon, most újra növekedni kezdett.

A lakásunk végre meghirdetésre került tegnap, csütörtökön lesz a lakás-nézés. Most már csak 2-3 érdeklődőre van szükségünk. Mindenki küldje a pozitív energiát! ;)

A munkahelyemről jött az értesítés két napja, hogy május 1-ig le kell, hogy adjuk az idei 3-hetes nyári szabadságunk időpontját. Nem nagyon tudjuk, hogyan is kéne, vagy mit is csináljunk. Haza tudunk a nyáron menni? Biztonságos lesz? Nem tudom. Panninak augusztus 20.-án kezdődik az iskola, tehát a 3 hetet mindenképp ezelőtti időpontra kell kivenni.

Itt most nagyon reklámozzák azt, hogy az idén mindenki belföldön menjen nyaralni. Egy felmérés alapján, a megkérdezettek majd' 60 százaléka északra tervez jönni a nyáron. Itt meg ugye mindenki attól fél, hogy emiatt az őszre majd itt is berobban a vírus. Az ősz pedig a télhez (vagy tavaszhoz) hasonlóan Finnmarkban kritikus lehet, hiszen ha szélvihar van, innen nem jutunk sehova. Két napja megint el lettünk vágva a külvilágtól, ismét le vannak zárva az utak.

Olyan bajban vagyunk ezzel az óvodai helyzettel is; vigyük őket, vagy ne vigyük? Egyszerűbb lenne, ha mennének, nekem ugyanis kezdenek felsorakozni a határidős munkák, amit elég nehéz így családostól megcsinálni. Viszont féltem őket nagyon. Hétfőn nyitottak az óvodák, azóta már 3 óvodai dolgozó ment koronavírussal fertőzötten dolgozni... 2 Trondheimben, 1 Fauskeben. De meddig tartom őket itthon? Panninak a május lenne az utolsó hónapja az oviban - nem tudom, fog-e még menni.

6 évvel ezelőtt azonban nyoma sem volt efféle aggodalmaknak - egészen másféle aggodalmaink voltak akkor. Panni először utazott Magyarországra! Mivel akkor is pont ilyen "tavaszi" időnk volt, ezért Oslo-ban nem értük el a csatlakozást. Na, ez okozott némi izgalmat! Így meglehetősen hosszúra sikerült a hazautunk (Alta - Tromsø - Oslo - Stockholm - Helsinki - Budapest), egy 2 hónapos baba társaságában. A csomagjaink pedig eltűntek valahol Skandináviában... Panni szuper csajszi volt már akkor is, nagyon jól bírta az utat - persze az út nagy részét cicin töltötte.
Olyan jó volt tegnap visszanézni a képeket! Nagyi 50. születésnapjára mentünk haza. Emlékszem, első nap mindenki ült Panni körül, és csak nézte. <3

Pappa nem csak egy sikerélménnyel büszkélkedhetett azon a nyáron!

Ezt pedig csak azért, mert ez olyan "szeretem-kép" - már visszafelé, a reptéren.

6 évvel később pedig jön az én drágám délután, egy rajzzal. A rajzon Panni és én szalonnát sütünk Magyarországon. Hazavágyik ő is. Mi is. Mindannyian.

Két napja nagy-családi beszélgetésünk volt. Ahogy Gomma nevezte ezeket a képeket: "4 generáció, 3 ország, 1 család, 1 szeretet". Olyan jó volt! <3

Tegnapelőtt Panni egész délután a szobájában volt, csendben. Az összes legóját kirakta, egyedül.

Ezalatt Gigi nekem segített ebédet készíteni.

A végére pedig a három zsivány, akik együtt nézik a tv-t.

Aztán két kis zsivány aludni próbál (persze mindannyian tudtuk, hogy ebből egy perc alvás sem lesz).

És Torres, akinek felhoztuk a játszóterét, hátha így megbarátkozik vele. Igen, jól gondoltuk. Igaz, nem csak ő használja játszótérnek.

Viszont egy napjába tellett, hogy rájöjjön, ha a másik irányba fordul, akkor ki is lát. :)

Az odúba sajnos nem fér be, pedig próbálta! De Gigi feje pont belemegy! Ő is próbálta. :D