Ha a hétfői nap hosszú volt, nem is tudom, minek nevezném a keddet és a szerdát...
DE elköltöztünk! Igaz, egyelőre még szinte egy üres házban lakunk, zsákok, és dobozok között (és persze semmit nem találunk...), de itt vagyunk!
Gyönyörű lett minden. Már két éjszakát töltöttünk itt, igaz Pappa nélkül, mivel ő dolgozott. Mi lányok pedig összebújtunk Gigi szobájában, és ott aludtunk mind a hárman. Gigi nagyon izgatott volt a "nagylány-ágya" miatt (Panniét kapta meg), és Panni is nagyon örült a hőn áhított emeletes ágynak. Csak éppen nem mert aludni benne. Úgyhogy bevittük az ágyból a matracot, és a kanapé párnáit, és megágyaztunk a földön. De jót aludtunk. Csak nagyon korán ébredtünk, hisz függöny híján már 5 óra után besütött a nap.
Még az ég is minket ünnepelt első este <3
Az én drága szüleim ma este érkeztek volna. Az volt a tervünk, hogy amíg ők itt vannak, együtt mindent áthordunk szépen apránként, mindent (vagy legalábbis majdnem mindent) a helyére teszünk, és utána költözünk át ide. De az élet közbeszólt, és a terveket is meg kellett változtatni. Ezért inkább úgy határoztunk, hogy áthozunk amit csak tudunk, aztán majd lassan minden a helyére kerül. Csak így, egyedül minden sokkal nehezebb. De hála legyen két nagyon jó barátunknak, akik mellettünk voltak, mikor szükségünk volt a segítségre, még ezekben a korona-időkben is. Talán akkor maradjunk is a hálánál. Most jön az "akik nélkül ez nem jöhetett volna létre" rész. Drága Nagyi és Sapi! Nélkületek ma nem lennénk itt. Tiszta szívből köszönünk nektek mindent, és már alig várjuk, hogy megmutathassuk nektek (internet nélkül is), hogy milyen lett az otthonunk! Remélem, hogy a karácsonyt itt ünnepeljük majd nálunk, veletek és Gommával együtt, hogy együtt lehessen a Család! Nagyon-nagyon hiányoztok! Fáj, hogy nem tudjuk megölelni egymást, vagy megfogni egymás kezét. Vigyázzatok magatokra! És nagyon várjuk, hogy újra együtt lehessünk, mindegy, hogy itt vagy ott! De nem szeretném kihagyni a sorból a nagyszüleimet, keresztszüleimet és a többi családtagunkat, barátainkat sem. Köszönjük, hogy a távolság ellenére is velünk vagytok, és tartjátok bennünk a lelket!
Tegnap elsétáltunk a lányokkal a helyi kisboltba (itt jegyezném meg, hogy nem véletlenül hívják "kis" boltnak). Az itteni hóhelyzet szinte hihetetlen, körülbelül másfél méter!
Ez egy teljesen normális magasságú ablak. Igen, az ott a hó-szint.
A lányok egyelőre még bírják az "unalmas" napokat, néha jobban, néha kevésbé.
Ma például az óvónőket vártuk, akik húsvéti csomagot hoztak a gyerekeknek, sőt, még énekeltek is!
Az egyik szomszéd család tortával köszöntött minket tegnap! Nagyon meglepődtünk, és nagyon örültünk!
Két napja nem foglalkoztam a koronavírussal, és olyan jó volt. Ma reggel jutott eszembe, hogy nem is olvastam róla semmit az elmúlt napokban. Furcsa ez a kettős érzés. Már-már szégyellem magam, amiért olyan boldog vagyok az új otthonunk miatt, mialatt a világban villámsebességgel terjed a vírus. De az én drága férjem, akire mindig támaszkodhatok mikor szükségem van rá, azt mondta, hogy az élet nem állhat meg, nekünk élnünk kell az életünket, és örülni minden napnak, amit kapunk. Úgyhogy ezt tesszük! Hálásak vagyunk az életnek azért, hogy mi most ilyen csodásat kaptunk! A végén pedig inkább beszéljenek magukért a képek.
Vigyázzatok magatokra, szeressétek egymást!
Nagyon szép a ház, tök jók a színek meg az a konyha!! A tágas terek külön szuperek lehetnek:)
VálaszTörlés