Panni koronás

Egy teljesen más bejegyzést terveztem írni. Advent közepén, a gyönyörű havas (és nagyon hideg) időben, mézeskalácsot sütögetve. Már a manóink is megérkeztek. De ez most mind a háttérbe szorul.

Vasárnap újra üzenetet kaptunk az óvodából, hogy egy gyerek Gigiék csoportjában covidos, mindenki teszteljen otthon. A negatív tesztje ellenére itthon tartottuk hétfőn, gondoltuk várunk pár napot. Nekem mennem kellett a bábához - végre, két hónap után! Harmadik gyereknél már nem csinálnak nagy ügyet a várandós-gondozásból. Gondoltam, Gigit is viszem magammal, ha nem beteg. Igen ám, de hétfő reggel arra ébredtünk, hogy Panni bejött szólni, Gigi hányt. Na, jól indult a reggel. Ekkor még azt hittük, ez lesz a hetünk mélypontja. De tévedtünk. Szerencsére gyorsan átvészelte a dolgot (mindig gyorsan átmegy rajta), bár még mindig fájlalja a pocakját. 

Kedd reggel Panni kicsit taknyosan ébredt. Egyáltalán nem volt vészes a dolog, de mondtuk neki, hogy így nem mehet iskolába. Persze rögtön sírva fakadt, mert ő nagyon akart iskolába menni. Mondtuk neki, hogy este tesztelünk, ha negatív, és nincs láza, nem érzi rosszul magát, akkor másnap már mehet (100%-ig az itteni szabályokat követve). De csak taknyosodott napközben, nem vártunk estig a teszttel. Amint rácseppentettük a mintát, rögtön pozitív lett. Panni nagyon-nagyon megijedt. Csupán három napja, hogy elmondtuk neki, a nagybácsim felesége elvesztette a harcot a koronával szemben. Ezért, amikor megtudta, hogy ő is koronás, nagyon megrémült, és nagyon sokáig sírt. Azért is sírt, hogy mi lesz, ha engem is megfertőzött, és a bébinek is baja lesz. Sok időbe telt megnyugtatni. Mindketten nagyon nyugodtak maradtunk Håvard-ral, pedig én belül ordítottam. Azt kérdezgette a drágám, hogy meg fog-e halni. Szörnyű volt így látni szegényt. De estére megnyugodott, jól is evett, jó volt a közérzete. Lett egy kis láza, de nem ment 38 fölé. Annyira vártam, hogy lefeküdjenek a lányok, és végre jól kisírhassam magam. Nagyon aggódom. Annyira friss még az érzés, hogy valaki, akit szerettünk, aki a családunk része volt, nem tudta legyőzni a vírust, és sok fájó és megtört szívet hagyott maga után. Nekem, biztosan az idegességtől, tegnap este fájásaim lettek, és voltak is éjszaka. Mostanra talán elmúltak. Holnap leszek 24 hetes. Nekünk többieknek egyébként negatív volt a tesztünk. Holnap tesztelünk újra. Panni biztosan az osztályában kapta el valakitől, mert sehol máshol nem járt. Mert ha valaki tényleg elővigyázatos volt, akkor azok mi voltunk. Nem engedtük őket sehova. Valamelyik gyerek valószínűleg tünetmentesen hordozza a vírust, anélkül, hogy tudnának róla.

Panninak ma délelőtt kellett bemennie pcr-tesztre. Reggel már nem volt étvágya, viszont nagyon hurutos volt. Pappa vitte a tesztre. Miután végeztek, szegény Panni életében először hányt. Az autóban. Azt se tudta szegény, hogy mit csináljon, nem ismerte azt az érzést, még a maszkot sem húzta félre. Majd' 8 éves, de eddig sosem hányt, teljesen mindegy mennyi hányós-hasmenéses gyerek vette körül. De most aztán ment mindenhova. Hogy most ő a koronavírus tetejébe kapta el Gigitől a hányós-hasmenéses vírust, vagy ez is a koronától (vagy a huruttól) van, nem tudom. Elvileg, vasárnapig van izolációban, utána negatív teszttel már mehet(ne) iskolába. Nekünk, az egy háztartásban élőknek, a gyors-teszt pedig csak ajánlott, nem kötelező, sőt, ugyanúgy mehettünk volna munkába, oviba, mindenhova, mint máskor. Persze mi nem tettük. Pcr-tesztet meg nem is csinálnak.  Itthon tesztelünk, kétnaponta. Aztán majd meglátjuk. Próbálok mindent fertőtleníteni, Panni el lett különítve, és csak maszkban megyek be hozzá. Tömök mindenkit C- és D-vitaminnal. De nem tudom, ez elég-e. Tegnap délutánig végig egymás hegyén-hátán voltunk. Pár nap, és kiderül...

Gigi nehezen viseli, hogy nem lehet Pannival. Többször kérdezi, hogy lemehetne-e, csak hogy integessen a testvérének. Néha lemehet. :) Bár ha a hányós-vírust elkapták egymástól az elmúlt két napban, akkor gondolom a koronát is.