2014. február 18., kedd

40+5

Az éjszaka nem aludtam egy percet sem, nem voltam álmos. Bezzeg reggel, mikor beültem az autóba, majd leragadtak a szemeim. De akkor meg nem volt szívem aludni, mert hát szegény Haavard is álmos volt.
Egész éjszaka vártam, mikor érzem majd az akupunktúra hatását, de semmi.

Reggel 7-kor indultunk Hammerfestbe. Odafele jó idő volt, jól is haladtunk. Még itt vettünk a benzinkúton 5db csokis fánkot, még melegek voltak! Ezt igazságosan elosztottuk: Haavard kapott egyet, én megettem négyet. Haha :)

Először megint ctg-re küldtek, itt minden rendben volt. Pisi +1es, vérnyomás 144/96 (!!!). Utána mentünk ultrahangra. Már előre ijesztgettek, csak nehogy a Kevin nevű dokihoz kerüljek, hát kihez máshoz kerültem volna!? A zselét úgy fröccsentette a hasamra, hogy a nagyrésze az arcomba ment, a másik fele meg a földre... A véráramlás a köldökzsinórban jó, van elég magzatvíz (több, mint 1 liter), minden jól nézett ki. Panni 3-3,5 kiló között van. Mindezt az infót úgy kellett a pasasból kihúzni, mert magától egy szót sem volt. Kérdezte, hogy akarom-e, hogy megvizsgáljon, és kicsit megpiszkáljon odabent, hátha beindul valami. Mondtam, persze. Hát, kiderült, hogy a mi Pannink még egy darabig bent marad, azt mondta egyelőre ne készüljünk szülésre. A méhnyak még 4 cm hosszú. De azért kicsit megpiszkálja. Egyik kezével teljes erőből nyomja lefelé a hasamat, a másikkal már könyékig bennem van, és csak azt mondogatja, hogy nem éri el, nem éri el. Közben én meg már majd lefordultam az ágyról...
Újabb vizsgálat ugyanitt, remélhetőleg másnál, pénteken.

Hát, mit mondjak, csalódott vagyok. Nem erre számítottam...
Na, de nem baj. A felmentősereg már közel van!!! :) Legalább még látnak pocakkal :) Ugye, milyen pozitív vagyok?

Az út visszafelé elég fárasztó volt, mert esett a hó, és elég rosszak voltak a látási viszonyok. De szerencsésen hazaértünk. Viszont akupunktúrára nem volt kedvem elmenni. Inkább majd holnap, ha jobb passzban leszek.
Megyünk a reptérre 11-re :))

Itt van pár kép az útról. A kis templomot már régóta le akartam fényképezni, mert olyan hihetetlen ahogy ott áll egymagában a semmi közepén!






Puszik

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése