2014. február 14., péntek

Kiírás nr.3

A tromso-i ultrahangos-specialista szerint, Panninak ma kellett volna kibújnia... Hát, még nem bújt ki.

Ma voltunk megint a bábánál, megint egy új nőcihez kerültünk, és kétségkívül eddig a legrosszabbhoz! Nagyon nagy drámát csinált mindenből, úgyhogy nem mondhatnám, hogy túlságosan pozitívan feltöltve jöttünk haza a másfél órás vizit után. A vérnyomásom kicsit magas volt (magamhoz képest), a fehérje a vizeletben megint +1-es, és mikor megemlítettem neki a nyomás-érzést a mellkasomban, rögtön elkönyvelte, hogy hát, ez bizony toxémia. De ennek azért örüljek is, mert a toxémiások gyorsabban szülnek. Dejó!
Le kellett feküdnöm fél órára, hogy pihenés után is megmérje a vérnyomásom. Én szegény Haavard-t sajnáltam nagyon, aki az éjszakai műszakja után csak 3 órát aludt, és utána vihetett engem a bábához, utána meg várhatott, amíg én "pihentem". A nyomásom nem nagyon ment lentebb, de a bába megkonzultálta a kórházi ügyeletes nőgyógyásszal, hogy egyelőre nem kell, hogy befeküdjek. Még szerencse. Ezek után, hallgatná a szívhangot (Panniét), és már az ötödik helyre tette a kis hallgatóját, és nem találta! Na nekem akkor már minden bajom volt! De végül megtalálta. Úgy tűnik, nekünk ez a terhesség ilyen stresszesre lett tervezve, megspékelve hozzá nem értő egészségügyi dolgozókkal...
Összefoglalva az itt történteket, ágynyugalomra vagyok ítélve, vasárnap viszünk be új pisi-mintát.

Ma tárkonyos pipi-ragu levest csináltam, nagyon fini lett, kép most nincs, bocsi.
Ja, és nagyon óvatosan mostam egy adag fehéret. Már csak ki kéne pakolni a szárítóból... :)

Szép hétvégét mindenkinek!
Puszi

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése