Norvég anyák napja - erről lemaradtunk...

Bár még nincs vége a napnak, de azt hiszem, hogy erről az idén lemaradtunk.
De akkor már így magam helyett beteszek egy linket Hildéről, anyák napja alkalmából:
http://www.nordlys.no/vis/personalia/greetings/3645105

Az éjjel csak négyszer voltam ébren, ami nagy szó! Azt merem mondani, hogy egész jól aludtam. Végre.

Az ujjaimat már annyira nem érzem, hogy alig bírok gépelni... Ráadásul, kitaláltam, hogy csinálok egy kis karamellás tejet. Minden jól is ment, egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy az én szegény, érzéketlen mutatóujjam az edény oldalán pihent meg. Nem éreztem semmit, de mire észbe kaptam, egy új ujjpercnyi hólyag nőtt ki az ujjamon. Nem segített azon semmi, se hideg víz, se jég, se kék-kenőcs... Elég béna voltam, tudom... Szegény kicsi ujjam...

Torkám alatt beszakadt a kiselejtezett éjjeliszekrény, úgyhogy azt hiszem itt az ideje, hogy kivágjuk a teraszra...

Elég idegesítő, hogy bárkinek telefonálok, akár én, akár Haavard, mindenki köszönés helyett azt kérdezi, "beindult a szülés?" "na, úton vagytok már?" "megvan már?" "lehet gratulálni?"... Nem, még nem lehet, és az sem segít, mikor egyfolytában kérdezgetik, mikor lesz már meg. Mert bármilyen meglepő, én sem tudom!!! És én is türelmetlen vagyok ám, nem csak a családtagok meg a barátok!!! Igyekszem, jó? Ígérem, mindenkit értesítünk, csak hagyjátok abba a kérdezgetést!!! Légyszi!

Addig is, érjétek be ezzel. Ma láttam a tv-ben, és utána fél órát bőgtem:

 Holnap, ugyanitt :)